Valamiért sosem rajongtam a lepkékért. Talán túl szépek voltak, légiesek, és nagy sebességgel tovaillanók ahhoz, hogy valójában meg tudjam figyelni őket. Vagy kiránduláson találkoztam velük, ahová sajnos nem azért mentünk, hogy leüljünk csendben és fél órán keresztül lepkét figyeljünk, vagy pedig, amikor már lehetett figyelgetni, nem az életformájukat kellett tanulmányozni.
A kommunizmus biológiaóráinak áldatlan áldozatai lettek, gombostűvel átszúrva „dísze - legtek” egy megsárgult hablemezen, temérdek káposztalepke társaságában. A szerencsésebbek összefogdostak (vagy leakasztottak a nagyobb testvér gyűjteményéből) egy-egy színesebb példányt is, ami már kitaposott út volt a tízeshez. Szóval nem sok felvilágosítást kaptunk a lepkék életéről.
Valójában most sem rajongok ezekért a légies tüneményekért – hamarabb rá tudok csodálkozni a murok tökéletes narancssárga színére –, de a minap azon kaptam rajta magam, hogy két fekete-rozsdavörös- fehér (Atlanta-lepke) példány udvarlási szertartását figyelem szájtátva. Először egy lepkére lettem figyelmes, mit tudtam én, hogy hím vagy nőstény, aztán szabályos huncut táncbemutatója után porondra lépett – mint utólag megtudtam – a kislány is.
A napfényben kápráztatták egymást és engem, óvatos ismerkedő szárnymozdulatokkal. Ilyenkor nem beszélhetünk repülésről vagy szárnycsapkodásról, valami pontos, harmonikus koreográfiával hódolnak egymásnak. A hím egyedek kezdetben képesek bármire begerjedni, aminek színkombinációja nagyjából megegyezik a sajátjukkal. Tehát nem csodálkoztam túlságosan, mikor a nőstény hódítása után gyorsan átterelődött az udvarlás az éppen kiterített erősen színes törölközőre. Azok a hímpéldányok, amelyek még először csábítanak, képesek a törölközőnél is próbálkozni – színre mennek. Később már illatok alapján tájékozódnak. A nappali lepkék esetében a hímek termelnek több illatanyagot, és ezzel csalogatják magukhoz az azonos fajú, még nem párosodott pillangókisasszonyokat. Állítólag ezek a feromonok annyira hatásosak, hogy a nőstények szó szerint elkábulnak, a macsó rabjaivá lesznek, majd alávetik magukat a násztánc szédítő folytatásának.
Vajon így szédít és kábít az emberi tánc is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése