2010. december 30., csütörtök

Lehet, hogy halványabban ég?

Karácsony után tényleg mindig elmúlik egy kicsit a nagy össznépi szeretet. Az a felhőtlen várakozós, az egész világot a szívemre ölelem boldogság átalakul. És jön a szilveszter, a ha akarjuk, ha nem, de gondolatainkban ott lebeg a szilveszteri számadás. Vagy nem is számadás, mert az olyan nagyon komoly dolognak tűnik, hanem inkább csak a halálfontos tervezgetések az új évre. Ma már érkeznek a szilveszteri protokoll üzenetek, valahogy annyira üresnek - kötelező, úgy illik köröknek -  találom őket. Szóval elszomorít, hogy a karácsonyi nagy, nagy szeretet átalakult.

2010. december 23., csütörtök

Egy nap van még. Eeeeegy naaaap????

Az előbb világosodtam meg, hogy egy nap van karácsonyig. Számbavettem, hogy nagyjából minden rendben, megpucolok még néhány ablakot, becsomagolom az ajándékokat és kész. Kééééész???? Dehogy. Minimum mézes pogácsát kell sütni. Más már nem nagyon lesz belőle, mert az ünnepek alatt elég keveset leszünk itthon, és Udvarhelyen meg Bögözben úgyis tele fognak tömni minden kajával. Szóval ma délután mézes sütés lesz. Ajaj, addig elő kell keressek valami receptet, mert nincs jól bevált, százéves receptem, és még jó lenne a három megmaradt ablakot megpucolni, és még oldal...és be kéne gyújtani, és ajándékot csomagolni....Azt hiszem jobb, ha gyorsan kipattanok az ágyból, és a maradék kávét már féllábbal a fásszín felé iszom meg.

2010. december 21., kedd

A régiókon és információkon átívelő Trans

A Regiotrans dicsérete: Kézdin voltam. Aztán Sztgyörgyre szerettem volna menni, az egyetlen délutáni Regiotransos vonattal, ami netes menetrend szerint 15.54-kor indul Kézdiről. Beértem az állomásra, gyorsan felpattantam egy Szentgyörgy feliratú vonatra, mert már indult. Csak éppen nem jó irányba. Az első gyanús jel akkor volt, amikor megláttam a perkői kápolnát. Egyáltalán nem ismerem - épp itt volt az ideje ennek a kis tanulmányi kirándulásnak -  Háromszéket, de azért ezt kb. éreztem, hogy nem Szentgyörgy fele van. Aztán jött a kalauz és kiderült, hogy ez a vonat Bereckbe megy, és onnan fordul vissza háromnegyed óra múlva. Még szerencse, hogy fordul.  Nincs ezzel semmi baj, úgysem voltam Bereckben, de azért legalább a Regiotrans frissíthetné az infóit a neten is, mert állítólag december 10 után változott. És ezért esett egybe a két vonat időpontja. Azt leszámítva, hogy nem naprakészek, legalább meleg van és tisztaság. Valahogy csak haza érek.

2010. december 20., hétfő

Fahéj: fogyasszuk bátran, mert fogyaszt

A legelső hideg napok beálltával szervezetem – a sapkán és sálon kívül – valamiért fahéjért kiált. Annyira automatikus hozzátartozója a teleimnek, hogy szinte toporzékolni kezdtem, mikor Szentgyörgy körülbelül tíz üzletében kedvesen ajánlgatták nekem a gyöngyvirág, fenyő, rózsa és tavasz illatú illóolajat, a hetek óta keresett fahéjas helyett. Na de gyöngyvirágot télen, ráadásul a lélekbolondító fahéj helyett?
Szeretem pudingra szórni, gyümölcssalátákat, húsokat ízesíteni vele, szeretem tusfürdőben, gyertyában, illóolajban, krémben, parfümben, imádom mézes-gyömbéres teában, tésztákban, de legfinomabb reggelente a kávéfőzőbe egy késhegynyi fahéjat szórni, miután jól megpúpoztuk kávéval. Ha ezek így összefőnek, isteni aroma lengi be a házat.
A Ceylonból származó csodaszernek egykor nagyobb értéke volt, mint az aranynak, és nem véletlenül, hiszen megszünteti az emésztési zavarokat, leküzdi a fertőzéseket, enyhíti a cukorbetegség tüneteit, csökkenti a szívbetegségek kialakulásának kockázatát, kedvező hatást gyakorol a mentális képességekre is, valamint vérkeringésserkentő hatású, aminek köszönhetően felmelegít, és gyógyítja a megfázást.
A fogyni vágyók körében is sokat emlegetett csodaszer: fokozza a vérkeringést, zsírégető, csökkenti a vér koleszterin- és vércukorszintjét. A narancsbőr elleni krémek alapanyaga is gyakorta a fahéj, mert kellőképpen serkenti a vérkeringést, és energiát szabadít fel.
Karácsony előtt jóval megnő a fahéjvásárlás forgalma, minden háztartás elmaradhatatlan kellékévé válik ez az igazán téli aromájú fűszer. Használjuk mézes pogácsába, karácsonyi süteményekbe, teába, kávéba, levesekbe. Hús ételekhez pedig különösen ajánlott, nem csak azért, mert felejthetetlen ízfokozó, hanem segít lebontani az esetlegesen hozzánk ragaszkodó zsírokat is.
A téli kirándulásokat, szánkózásokat és ücsörgős estéket hangulatosabbá teszi egy pohár forralt bor. Annak érdekében, hogy másnap ne fejfájósan ébredjünk, ajánlottabb nem „a legrosszabb bor lehetőleg jó sok cukorral” kombinációból készíteni. Tegyünk a kályhára egy picit minőségibb bort, épp a forrásig, majd keverjünk hozzá mézet, szegfűszeget és fahéjat, ízlés szerint. A végeredmény szívmelengető.

Hajdina

A hajdinára tavaly akadtam rá egy bioboltban, ahol csíráztatni való magok után kutakodtam. Azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák, főve vagy nyersen kell fogyasztani, édes vagy sós, és egyáltalán fogalmam sem volt róla, mi az, csak rémlett, hogy mintha nagyon egészséges lenne, és hazavittem. Azóta kedvenceim közé tartozik. Kipróbáltam édesen, almával, murokkal összereszelve, mézzel és fahéjjal nyakon öntve, de csemegéztük a sósabb változatát is. Tökéletes tartozéka mindenféle zöldségsalátának, az igazi egy kis fetasajttal megbolondítva. A hajdina rendkívül értékes élelmiszer, szénhidrát, fehérje, ásványi anyag, vitamin, és rosttartalma miatt egyaránt. Hasonló mennyiségű fehérje van benne, mint például a búzában. Sok ásványi anyagot, kalciumot, káliumot és magnéziumot találhatunk benne, emellett nyom elemeket, vasat, rezet és cinket is tartalmaz. Különösen a szív- és az érrendszer védelmében tölthet be nagy szerepet, mivel a C-vitaminnal együtt erősíti a kötőszöveteket, segíti a sejtfalak regenerálódását, csökkenti a magas vérnyomást, az érfalak erősítésével gátolja a hajszálerek sérüléseit, vérzéseit. Érdemes kipróbálni a hajdina házi csíráztatását is, mivel a hajdinacsíra értékes, ízletes táplálék, hozzáadható salátákhoz, köretekhez, de akár önálló ételként vagy levesbetétként is megállja a helyét, frissen és szárítva is. A hajdina terméséhez hasonlóan a csírája is gazdag vitamin és ásványi anyag tartalmú, egészséges eledel. A levelében is található rutin, ezért szárított levelét vérnyomáscsökkentő gyógyteák adalékanyagaként is használják. http://www.hirmondo.ro/web/index.php/aktualis/18192-Krnyezetnk-Hajdina.html

2010. december 19., vasárnap

Kókuszos finomság

 


 Ez lett a tegnap napi eredménye. Ebédre tejfölös, provencei fűszeres csirkemellett készítettem. Aztán gondoltam, kezdjük meg a karácsonyi finomságok sorát, és kókuszos kockát sütöttem. Ma már meg lehet gyújtani a negyedik gyertyát is:) Ihlet az most nincs, így csak két képpel tudok szolgálni.

 

2010. december 18., szombat

Indul a mandula

 

Vagyis kezdődhet a karácsonyi előkészület- s nem csak lélekben.  Felkerülnek a karácsonyi díszecskék a majdani megpucolt ablakokra. És az égő is. Egyelőre ezekkel még egy kicsit várok, mert jobb lenne, ha az ablakpucoláshoz kicsit enyhülne az idő. Van vagy mínusz 8 fok, és kb. 20 centis hó. Nagyon szép, remélem holnap délelőtt el tudunk menni sétálni. Bence dolgozik...én meg bepakolok valami karácsonyi zenét, és neki fogok sütni - főzni. Ha elkészült a menü, megosztom, képekben:)

Leskelődő

Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a Földet, és figyelik, hallják, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy "úgy legyen". És a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a fekete angyal mondja azt, hogy "úgy legyen". És a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a hívő, az optimista, a jóra készülő emberek dolgai általában jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem. Vigyázni kell, hogy mikor száll el fölöttünk a két angyal. Csakugyan hiszek abban, hogy az egyik legfontosabb dolog a bizalom. (Popper)

2010. december 17., péntek

Nagy léptekben közledik

Ezek tavalyi képek. Az idén sokkal nagyobb a hó, nem látszanak ki a falevelek, és remélem legalább olyan szép karácsony lesz, mint a tavaly.

2010. december 15., szerda

2010. december 13., hétfő

LUCA NAPJA:Boszorkánykodjunk ;)

Mielőtt nekifognánk a modernkori időjárás-jósolgatásnak, azt tanítják az évszázados népi tapasztalatok, hogy mindenképp ajánlatos a ház körüli összes seprűnket behozni és eldugni jó biztonságos helyre, mivel ha december 13-án a Luca-napi boszorkányok rálelnek, ellopják, és azzal repülnek a boszorkánygyűlésre. Kinek hiányzik, hogy új seprűket kelljen vennie? Ha mindent előkészítettünk a saját kis meteorológiai laborunkhoz, kezdődhet a jóslás. Egy nagyobb fej hagymát 12 levélszeletre bontunk, és jól besózva állni hagyjuk. Mindenik szelet a jövő év egy hónapjának felel meg. Amelyik több nedvességet ereszt, abban a hónapban lesz nedvesebb az időjárás, a régiek tapasztalata szerint.
http://www.hirmondo.ro/web/index.php/aktualis/17885-Krnyezetnk-Boszorknykodjunk.html

Telel a levendula

Nagyon rég vágyom levendulára, sötétlila, illatozó levendulamezőre. Hogy mező mikor lesz, nem tudom, de az első lépéseket megtettem. Nyár elején beszereztem két bokrocskát, és nagy odafigyeléssel követtem nyomon eddigi életét. Nem sikerült teljesen napos helyre ültetni, de a talaj számára megfelelő, kissé homokos, száraz. Esőben nem volt hiány az idén, de a levendula eléggé bírja a meleget és szárazságot is.
Odafigyelésemet meg is hálálta: szüreteltem belőle két alkalommal virágot, amiből, csak úgy összekötve, szárított illatosítót és könyvjelzőt készítettem. Levelét pedig rendszeresen vagdostam fűszerezéshez, teához. A házilag készített Provence-i fűszerkeverékem alaparomájának meghatározója is a levendula.
Hogy jövőre is gyönyörködhessem lila virágocskáiban, november vége felé, mikor az idő kezdett tartósan hűvösebb lenni, a levendulákat fólia híján 5 literes borvizes palackkal borítottam, hogy védjem a tartós fagyoktól. Egyesek szerint nem feltétlenül szükséges őket „bepalackozni”, elég, ha gyökerénél szalmával vesszük körbe, és a töveket könnyebb fenyőágakkal borítjuk. A lombsátoron keletkezett hókupac kellőképpen védi és óvja a mediterrán félcserjét.

Mint hagymát az ételben

Imádom zölden, pirosan, fehéren, nyersen, karamellizálva, magára, levessel, salátában, bárhogy – és szerencsére az év minden hónapjában fogyasztható. Régebb – mint általában minden gyerek –, ha egy darabka hagymát találtam a levesben, képes voltam addig kergetni körbe a tányérban, míg ki nem halásztam, de most minimum két fej hagymával főzök.
Mindig alig várom a tavaszt, nem csak azért a sok szép természet-ébredésért, ami április tájékán bekövetkezik, hanem azért is, mert ha elég szorgosak voltunk, és előrelátóan idejében elültettük a dughagymákat, akkor ideje korán csemegézhetünk a ropogós karcsú zöldhagymából. Persze újabban a nagyáruházak egész évben tele vannak zöldhagymával, de az meg sem közelíti, sem ízben, sem színben az igazit. Ősszel és télen ajánlatosabb az akkor szezonterméket, a póréhagymát venni, de leginkább a piacon, mert ott a hazai termelőknél mindig friss, és minden valószínűsége megvan annak, hogy a vitaminkészletet sem spórolták ki belőle. Sokan vannak, akik nem ismerik, vagy nem szeretik, de kiváló nyersen, salátákban, és fantasztikusan laktató póréhagymaleves készíthető belőle.
A vöröshagyma igen sok értékes ásványi anyagot és vitamint tartalmaz: a kalcium, foszfor, kálium, nátrium, magnézium, vas, réz, cink mellett megtalálható benne a B1, B2, B3, B5, B6, C-vitamin, valamint folsav és biotin is. Már az ókori görög és római történetírók is feljegyezték használatát, de a vikingek körében is igen kedvelt konyhakerti növénynek számított. Nem csak sokféle felhasználási módja, hanem vitamintartalma és meghatározó íze miatt is közkedvelt (persze sokan akadnak olyanok is, akik ki nem állhatják erős illatát), de hagyma nélkül elképzelhetetlen lenne szinte bármelyik levesünk.
Megfázás és nátha esetén a méz és citrom után szinte kötelező házi bacilusölő: minimum két fej, minél csípősebb hagyma, vagy ha másnap nem kell emberek közé menni, ezt még megspékelhetjük egy-két cikk fokhagymával.
Jellegzetes csípős ízét és illatát egy kéntartalmú vegyület, az allilszulfid adja. Ennek a hatóanyagnak baktériumölő hatása van, ezért meghűléses időben a fertőzések megelőzésére is használták. Gyógyhatású szerként, bélféregűzésre, vizelethajtásra, étvágygerjesztésre, illetve vércukor csökkentésére is használják. Köhögés ellen is kiváló lehet: cukrozzuk meg, hagyjuk 3 napig állni, és igyunk a kifacsart levéből. Szoptatós anyák kerüljék az erősen hagymás ételek fogyasztását, mert az illóolaj-aromák átmennek a tejbe. http://www.hirmondo.ro/web/index.php/aktualis/17884-Krnyezetnk-Mint-hagymt-telben.html

2010. december 12., vasárnap

Három gyertya

 Kicsi csalással-de belefér a lélek kényeztetése érdekében- nem ma, hanem a tegnap este gyújtottuk meg a harmadik gyertyát. Ilyenkor legszívesebben körberaknám magam sok -sok gyertyával, és mézes gyömbéres teát iszogatnék, és pattogna a kandalló, és Máffin közben édesen szunyálna. Úgy vagyok a gyertyával, mint Gombóc Artúr a csokival, bármelyik jöhet, de leginkább a fahajas. Valami van a fahéjban, mert igazán lélekvidító. A tegnap a Mercurban vettünk egy kisebb darab gyömbért. Nem is olyan nagyon olcsó, egy kb. három ujjnyi darab 3 lej volt. Voltak ott persze elég szép termetes kéz méretű példányok is, de a gyömbér, mint tudjuk nagyon erős aromával rendelkezik, ezért a teába is alig kell belőle egy kisebb darabocska. Most éppen az főddögél a konyhában, mézzel ízesítve igazi karácsonyi hangulata van.

2010. december 9., csütörtök

Egerek és emberek

Tegnap este egér volt az ágyunkban, egy egér, méghozzá a ragaszkodó fajtából. 

2010. december 7., kedd

Cicaélet vízen innen és túl



Most, hogy kezdtek beállni a nedves, esős, előrejelzetten havas idők, figyelgetjük Máffin cica vízzel való viszonyait és iszonyait. Mivel ő kinti – benti lánycica, ez automatikusan azt vonja maga után, hogy reggel kiengedjük meleg kosarából az udvarra, és délutántól a nap többi részét a kandalló mellett tölti óvó, védő, esőmentes szeretetben. Na, de mi van akkor, ha esik, havazik és Máffin kint kószál?
Normális körülmények között, ha zuhogni kezd, a harmadik szomszédból is tekeri haza, és hangos miúzással jelzi az ajtó előtt, hogy na, most már aztán igazán be kéne engedni. Ha nem vagyunk otthon, minden jel szerint (értsd, a földön landoló krizántém), a konyha ablakpárkányára ugorva, kukucsál befelé, méltatlankodva, hogy mi ez a macskakínzó viselkedés részünkről. Azt mondják, a macskák nem szeretik a vizet, de persze vannak ilyen általánosítások, mint például az is, hogy szeretik a halat, és hogy a kicsik nem eszik meg a tehéntejet. Ez utóbbi két állításnak csak ellent tudok mondani. Eddigi tapasztalataink és megfigyeléseink alapján a macskaszokásokat, macskája válogatja.
Ma reggel lehavazott: igazi téli táj lett, ami nálunk nem csak percekig tartott, hanem még délután is a rendes havon tapicskáltunk, szóval beköszöntött a cicapróbáló idő. Máffin egyes ismerős cicákkal ellentétben, nem olyan nagy haver a vízzel. Vannak, akik fehér bundájukból kifolyólag kétnaponta fürdenek, samponnal, kagylóban. És szeretik. Máffin az ivóvizet még csak csak elviseli, illetve néha szokott lefetyelni a kutyától megörökölt lábosból vagy a pocsolyákból, de ha nincs, sok-sok tejjel helyettesíti. Decemberben, ha mínuszok alá csökken a hőmérséklet, és nem kell a latyakban tapicskolni, a hulló pelyhek után óriási eksztázissal ugrál. Soha nem fogy el, és mindig karomvégre akadnak – gondolhatja magában. A lucskos eső, az viszont valami rémálom, a mai esőbe hajló havat nagy gyanakvással követte nyomon a jázminbokor alatti kövön kuporogva, ügyelve arra, hogy nehogy valamije hozzá érjen a nedves latyakhoz. Egyes kutatók megállapították, hogy azok a macskafélék, melyek melegebb vidékeken élnek, azaz a tigrisek, oroszlánok, jaguárok, vadmacskák előszeretettel merülnek alá tavak, kisebb folyók vizében, hiszen ezzel is védekeznek a meleg ellen. Azt hiszem Máffin még kismacska ezek mellett. Vagy messze állunk a globális felmelegedéstől.



2010. december 4., szombat

Máffin sem kapja a helyét

Zuhog az eső, igazi decemberi nap van:)) Azért jobb lenne, ha mondjuk a hó hullna, örülnék annak az időnek, amiért más országokban panaszkodnak. Úgy áll a hó az utcán náluk, mint régebb Udvarhelyen, mikor havazott karácsony körül egy hétig és abban reménykedtünk, vagy lehet be is mondták a tévében, hogy holnaptól nem kell iskolába menni, mert derékig ér a hó. Aztán másnapra mégis valahogy csak kiástunk magunk a hóból, igazából nem ért derékig, csak combig, de az ügyes utcaseprők ösvényt vágtak benne. Szóval most nincs ilyen idő. Egy napig volt hó ebben az évben, ami meg is állt a kertben.
Máffin nem kapja a helyét. Legszívesebben kimenne, de minden csurom víz. Egy darabig üldögél a krizántémok helyén, mint egy nipp, aztán megunja, benyafizza magát, most meg itt bent dörgölőzik mindennek. Sehogy sem jó.

2010. november 29., hétfő

Hogyan raktározzunk télire tömbházban zöldséget, gyümölcsöt?


A tömbházas kamrák kilencven százaléka nagyon kicsi és meleg, általában a konyhából van leválasztva és szellőzőablaka a lépcsőházba nyílik. Ha mégis tartalékolni akarunk télire, hogy ne kelljen minden kiló murokért a piacra futkorászni, használjuk ki az erkélyt. A húsleveshez való gyökérzöldségeket-, murkot, petrezselymet, zellert- tárolhatjuk egy nagyobb homokkal megtöltött faládában. Használhatjuk a télire kiürített virágos ládákat zöldség teleltetőnek. A zöldségekre tegyünk több réteg homokot és helyezzük a ládát a fal mellé széltől, hidegtől védettebb helyre. Ha nagyon nagy tél lenne, takarjuk le ládát szőnyeggel, burkoljuk be pokrócba. Az üveges, fedett teraszon fagypont alatt is megélnek a zöldségek, de ha kifogunk egy tartósan mínusz 20 fok feletti telet, akkor bizony érdemes hamar elfogyasztani a zöldségeket.
Gyümölcsöt csak a nagyon enyhe télelőben tárolhatunk teraszon: csomagoljuk a teljesen ép, kézzel szedett almákat, téli körtét több réteg újságpapírba, így minden bizonnyal fogyaszthatjuk még a kevésbé fagyos napokon.

Novemver 30., virágoztass szerelmet!


András napjához kapcsolódik az egyik legtöbb szerelmi babona és kuruzslás. Egyes helyeken úgy tartották, hogy ha a még hajadon legények és leányok egész nap böjtöltek, nem ettek csak három szem búzát és csak három korty vizet ittak, akkor minden bizonnyal megálmodják jövendőbeli kedvesüket. Bevonva a természetet, esetleg megtudhatjuk, mit tartogat szerelmi téren a jövő. Vegyünk néhány szál orgona vagy aranyeső ágat, egyesével kössünk a szárukra – a recept szerint- rózsaszín szalagot, és közben gondoljunk, minden ágnál egy-egy szeretett személy nevére. Ha jól koncentrál az ember, elődeink kipróbált módszere szerint, esetleg azzal kerülhetünk szerelmi viszonyba, amely névvel felcímkézett ág karácsonyra kivirágzik. Ha meg nem, legfeljebb egy gyönyörűen kivirágzott aranyeső vagy orgona ág díszíti majd az ünnepi asztalt.