Kolbász(tök)ből keritést

Kolbász(tök)ből kerítést!
Tavasszal, a nagy veteményezések idején hallottam, hogy van egy olyan tök- a több tucat más fajtán kívül-, amely képes magát regenerálni: a kolbásztök talán az egyetlen ilyen ritka ehető növény. Nem sűrűn találkozunk környezetünkben olyannal, ami megcsonkítás után képes úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna, vagyis ott kezdeni az életet tovább, ahol abba hagyta. Mégis van élet a halál után?
Megtetszett ez a kis túlélő fajta zöldség, és úgy döntöttem, kipróbálom. Szaporítása, mint minden töknek magról vagy palántáról történik. Én az előbbit választottam- egyik nagyobb bevásárló központban, teljesen véletlenül akadtam rá a magra- és tavasz elején, kissé bizonytalanul fogtam neki műanyag pohárkákban a palántázásnak. A növényke nődögélt, de az az igazság, a sok más teendő között, kissé megfeledkeztem róla-így csak június elején ültettem szabadföldbe. A kolbásztök még sok más jó tulajdonsága mellett rendelkezik azzal is, hogy nagyjából olyan magasra fut, amilyen magas támaszték áll rendelkezésére. Mi sajnos eléggé kicsi állványt készítettünk neki, a két métert alig közelítette meg. Lehetséges az is, hogy egy kiszáradó félben levő fa alá ültessük, ami elegendő napfényt hagy a kis palántáknak, és akkor akár nevelhetünk kolbásztök-fát is. Viccesen mutat, amikor a fáról valami óriási kolbásznyúlványok csüngenek alá.
Ha vagány kerítést akarunk, olyat, ami a szomszédnak biztosan nincs- és talán még emlékszünk a mesében a kolbászból font kerítés hasznos mivoltára- ültessük a magokat, az amúgyis idő rágta kerítésünk naposabb oldalára, locsoljuk rendszeresen, és nyár közepén óriási kolbászkerítéssel fogunk rendelkezni. Az élelmes kis indák bármire felfutnak, amin kapaszkodni lehet- Bulgáriában például egy teniszpálya ötméteres kerítése volt befuttatva velük- virágzás után hálásan eresztették alá ehető díszeiket. Tiszta haszon.
Ha gondot okozna, hogy mit főzzünk ebédre, csak kimegyünk és levágunk egy darabot a “kerítésből” s már nem is kell tovább törjük a fejünket. Sőt miután levágtunk belőle, tovább fejleszti magát, és egész nyáron át finom ízével táplál. Készíthetünk belőle főzeléket, paradicsommal, fetával sütőben lerakott tököt, használhatjuk lecsóba, s a maradékot- ilyen mindig lesz- lefagyaszthatjuk, hogy majd feldobjuk valamivel a téli ebédeket is.