Sopánkodva tekintek a piaci kínálatra: két árusnál lehet kapni cseresznyét. Azt hiszem, az idén is lekéstem a szezont, mire észbe kaptam, már méregdrágán árulják megint. Egy hete követem nyomon folyamatosan a cseresznyekínálatot: ugyanazok az árusok, látszólag ugyanazt a termést naponta váltakozó áron ajánlgatják.
Hét és tíz lej között ingadozik a még mindig gyönyörű és ropogós gyümölcs, de olyan gyorsasággal, hogy megtörténhet, hogy ami reggel hét lej, délre már tízért kapható. Biztos, valami ügyes piaci fogás. Mindebből én csak annyit érzékelek, hogy a cseresznye napja leáldozik, én pedig lassan bármilyen árat hajlandó lennék megfizetni érte.
Vannak olyan zöldségek és gyümölcsök, amelyekből sosem tudok eleget enni. Mikor már a világ összes cseresznyéjét magamba tömtem, még akkor is úgy érzem, hogy sosem elég, és kétségbeesve gondolok arra, hogy ez a paradicsomi állapot, amikor beülök a fa alá, és tömöm magamba a ropogós, piros, szív alakú gyümölcsöket, alig másfél hónapig tart. A kertben árválkodó csodatermésű fa láttán eszembe jut gyermekkorom sok nyara, amikor nagynénémék falujában az egész nyarat azzal töltöttük, hogy szedtük a cseresznyét. Gyerekként egyáltalán nem tartozott kedvenc időtöltéseim közé, akkoriban egyetlen pozitív gondolat sem fűzött a cseresznyéhez. Pedig a több hektárnyi cseresznyésben egész életemre megalapozhattam volna az egészséges élet alaptartalékát.
Már az ókorban ismert, az istenek eledeleként emlegetett gyümölcs tele van A és B vitaminokkal, foszfor-, kálium-, kalcium-, vas- és flavonoidtartalma óriási. Szárából tisztító, vízhajtó, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő tea főzhető. Növeli az energiaszintet, lúgosítja a szervezetet, segít a savbázis-egyensúly helyreállításában, de a makacs székrekedésben is jótékony hatású. A cseresznyét karcsúsító gyümölcsnek is hívják, mivel már a bélben képes semlegesíteni a zsírokat, így azok nem tudnak bejutni a vérbe.
Vöröses erezetű fája a biedermeier korban leginkább közkedvelt, értékes bútorok, hangszerek, intarziák alapanyaga. A japán szakura, azaz cseresznyevirág nemzeti szimbólum, amit az évente tartott tavaszkezdő fesztiválon nagy ünneplés közepette csodálnak.
A test és lélek hasznára egyaránt kellemes ez a fél világon évszázadok óta ismert és fogyasztott gyümölcs. Ha jól meggondolom, nem is ismerek olyan embert, aki ne szeretné a cseresznyét. Szóval, üsse kő az ingadozó cseresznyeárakat: megéri!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése