Királyfi- tulipán a kertben

Szentgyörgysaláta

Ha alaposan részt vettünk a Szent György napokon, vagyis a lehető legtöbb kézműves terméket, vásári csecsebecsét, miccset és sört felvásároltuk, és a legjobb fizetős koncerteken is ott voltunk, akkor minden bizonnyal így hónap vége felé pénztárcánk is kiürült. Hát így jártunk mi is. Vasárnap délután – boldogan, a vásárban beszerzett legújabb kedvenc fülbevalótól, és gondterhelten, a kongó bankkártyától – gondoltam, körbenézek a kertben. Őseink is így tettek az ínséges időkben: szószerint mindent megettek, ami élt, mozgott és ehető volt körülöttük. Tavasz elején még elég kevés olyan dolog van, amiből kiadós ebéd lesz: a csalán már némileg elöregedett, a gyermekláncfű nem túl energiadús önmagában. Számbavéve az ehető zöldállományt arra a következtetésre jutottam, hogy szentgyörgysaláta leves lesz holnapra. A sok betermelt miccs után, valami könnyebbre vágytunk, ezért megújult erővel – hogy ma legalább megússzuk a költekezést, térdeltünk be az aprócska fénylő zöld lapik közé. Ilyenkor áprilisban rengeteg van, kedvünkre válogathattunk: előnyben részesítettük azokat, amelyek nem voltak virágosak. Gyönyörűek az aranysárga virágocskák, de fogyasztásra alkalmasabbak a fiatalabb és virágtalan levelek.
Míg dúskáltuk a rengeteg saláta között eszembe jutott, hogy elődeink nagy mennyiségben fogyaszthatták, ha ennyiféle névváltozata ismeretes (aranysaláta, búzaeső, fügegyökér, galambbegy, galambsaláta, Isten búzája, kakukksaláta, kisfecskefű, mennyei árpa, rigótök, tavaszi saláta varjúmogyoró, versengősaláta, zsibavirág.) a nálunk leginkább szentgyörgy - vagy papsalátaként emlegetett növénykének.
Mindamellett, hogy üde zöld lapija és aranysárga virágának látványa feldobja az egész napunkat, fogyasztása egészséges: tele van C vitaminnal, régebb állítólag skorbut ellen is használták. Készíthetünk belőle főzeléket, használhatjuk salátákhoz – akárcsak a gyermekláncfüvet– de én leginkább mégis a lapiból készített levest szeretem. Elkészítése, akárcsak a rendes saláta levesé – használjunk hozzá jó sok fokhagymát, a most frissen bújó zöld szár kiváló hozzá. A leves „energiatartalmát” növelhetjük sok púpos tojásrántottával.
Ha már elegünk van magára a sok zöldből, készíthetünk friss, kapros paszulylevest szentgyörgysalátával. Az óriási bivalypaszuly kiváló aromáját kiemeli a friss ropogós saláta, amit, hogy frissességét megőrizze, csak akkor kell beletteni, ha már megfőtt a paszuly.
Vigyázat nem összetévesztendő a mocsári gólyahír és a szentgyörgysaláta. Mindkettő csalogató és első látásra nagyon hasonlítanak egymásra, de a szentgyörgysaláta lapija valamivel kisebb, szabályosan kerekebb és mérgező.

Tavasz

"Minden tavasznak van egy kitüntetett napja, ami minden más tavaszi napnál fényesebb. Mikor a napsugár még csiklandóbban játszik a tarkón, mikor a szellők még huncutabbul fütyülnek, mikor a kikelet ritmusára még veszélyesebben ver a szív, mint más tavaszi reggeleken. Naptárakban sajnos nincs jelölve ez a kacér és szédítő ünnep, ezzel a páratlan reggellel csakis a lélek számol." Cserna- Szabó András

Ha csíped a csalánt - és ő is téged

Tavasszal párszor szoktam csalánfőzeléket készíteni – kevesebbszer, mint amennyire szeretem. Az idén is, mire észbe kaptam, már kezd öregcsalán lenni belőle. De ebből is kiváló ebéd lesz, ha kicsipegetjük belőle a középső zsenge hajtásokat. Főzelékhez a fiatalabb jobb. A semmihez nem hasonlítható csípést az egész kezeden persze még a holnapi ebéd közben is érzed.

Miért csíp ő?

Szedéskor hozzáérünk a csalán levelein található, tüskeszerű szőrökhöz. A szőr végén levő pici kupak letörik, és kiömlik belőle a hangyasavhoz hasonló, de más összetevőkkel is rendelkező „méreg”. Ettől hangyák mászkálnak az ujjbegyünkben – ami a szakirodalom szerint egy-két óra alatt elmúlik, de persze a valóságban még másnap is érzed a szurkálásokat.

Miért csíped te?

Gyógy- ill.gyomnövényről enynyi jót, mint a csalánról, ritkán hallani. Olyan, mint egy önműködő patika. A gyökerétől a virágjáig az egész növény hasznos, alkalmazhatjuk a veseműködés szabályozására, vesehomokra, diabéteszre, magas vérnyomásra, máj- és epe működés kordában tartására, gyomorra, vérszegénységre, érszűkületre, lábgombára. Nagyjából tetőtől talpig, kívülről és belülről mindenünket helyre rakja: vérképző, vértisztító, gyulladáscsökkentő és vízhajtó.

Ha már ennyi mindenre jó, csihánykúrába kezdtem. Tele van a kert vele, kedvemre legelhetek. Főzeléket annyiszor fogunk enni, míg zöldek nem leszünk tőle. Hogy mindig friss hajtásaink legyenek, úgy döntöttünk, kaszálgatni fogjuk az elöregedett példányokat. Teának az egész csalánt használhatjuk, szárítva a gyökerét télen is. Ha csak tisztítónak és megelőzésképpen alkalmazzuk, igyunk reggel éhgyomorra egy csuporral, aztán még kettőt-hármat napközben – ha tudjuk, cukor nélkül.

Reggel felhajtottam egy csuporral, állítólag két hét intenzív reggeli öblögetés után az ember friss lesz és üde, oda a tavaszi fáradtság, kitisztult véredényekkel, tele energiával indulhatunk neki a nyárnak. De mindenképp ajánlatos, amíg bírjuk kézzel és tűrőképességgel, minél nagyobb adagot szedni télire is. Azonkívül, hogy kordában tartjuk ereinket, és egészségünk őreként megiszunk néha egy főzet teát, a megfakult, elerőtlenedett haj ápolására is alkalmazhatjuk a csalánt. Serkenti a fejbőr vérellátását, aminek következtében hajszálaink virgoncabbak, életerősebbek, fényesebbek, mosolygósabbak lesznek. Ennyi jó dolog hallatán úgy döntöttem, jobb, ha csípjük egymást.

Citrom

Tegnap délután megérkezett Citrom. Ázottan, csapzottan, alig tudott vánszorogni. Sirt és nyüszitett, és kuncsorgott minden simogatásnál, hogy ne hagyd még abban, lécci. Le van fogyva, és van a hátsó lábánál két nagy, friss seb. Máffin még mindig nagyon tart tőle, de lehet, hogy csak megbarátkoznak valahogy. Megpróbáltuk megkötni Citromot, de nem jött össze. Félig sikerült csak rárakni a nyakörvet, nagyon tiltakozott, mint amikor a sintér próbálja befogni a kutyákat.
Egyszer láttam Kolozsváron egy ilyen akciót: az alattunk levő parkos játszótérről próbálták össze szedni a kóborkutyákat. Hát fájdalmas volt. Azt a hangot azért nem lehet felejteni, amikor rárakták a kutya nyakára a "horgot"- nem tudom szaknyelven, hogy hivják.
Szóval most Máffin és Citrom otthon vannak, mind a ketten kint az udvaron( és Heki is). Citrom nem tud Máffin után rohanni, a sebei miatt. Máffin meg el tud rohanni, ha valami baj van. Remélem, nincs semmi.

CSIHÁN

Egyetek, igyatok csihánt! Rengeteg van és finoooooooooooom.

Jó lenne, ha nagyon tavasz lenne

Sőt egyenesen nyarat szeretnék. Legalábbis egy kicsit melegebbet, mint eddig. És kiszámíthatóbb időt. Jó lenne elültetni már a borsót, a paszulyt, megvenni a muskátlikat-bár ahhoz előbb ablakpárkányt kell csináltatni. Elég sokat esett mostanában, és nedves a föld. Ha délelőtt eldöntöm, hogy délután ültetünk, biztos, hogy beborul, és cseperegni kezd. A paprika palántok szépen fejlődnek. Biztatgatom őket szorgosan, hogy ki lehessen majd ültetni.

Oda a biznisz!

Tavaly nagy „üzletet” éreztem a levegőben. Márciustól a nyálelválasztásom minden salátaféle gondolatától egyenes arányban kezdett nőni a piacon található zöldségek árával. Ilyenkor a legdrágább és legkívánatosabb a zöldség – néha bármit megadnék egy kis vajretkes vegyes zöldségsalátáért.

Minden nap újra felfedezőutat teszek a kertben, hátha kibújt megint valami ehető. Eddig még csak a kerti snidlinggel találkoztam, de a napokban a csihány mellett kezdett kandikálni a gyermekláncfű is, a nagy reménységem. Egészen múlt hétig a rukolára, a kerti aranyra úgy tekintettem, mint gazdagságom forrására. Az elmúlt évben nagy rukola-láz volt. Mindent meg kell bolondítani egy kis rukolával, mert divatos, sok benne a kalcium és a vas, antibakteriális hatása van, emésztést elősegítő, és pikáns ízt kölcsönöz a salátáknak.

Nem is olyan kevés pénzért megvásárolható minden kis- és nagyáruházban. És ekkor jött az ötlet: ha már úgyis tele van a kert vele, s nagyon leszegényedtünk, rukola-bizniszbe kezdek. Aztán eloszlott az álom, amikor valahol olvastam, hogy „a rukola – magyarul borsmustár – a Földközi-tenger országaiban őshonos fűszernövény. Az antik korban nemcsak, mint gyógy- és fűszernövényt tartották számon, hanem mint titkos ajzószert. A gyors növekedésű, vitamindús levélzöldség színe élénkzöld, alakja hasonlít a pitypangéra, azonban kevésbé csipkézett. Íze frissen borsos, enyhén csípős, leginkább mustárra, tormára, földimogyoróra emlékeztető.”

Vagyis a kertünkben kandikáló recézett szélű apró gyermekláncfű- levelek korántsem azonosak az égig dicsőített rukolával. A helyes kis sárga virágú „lánc, lánc, eszterlánc” esetleg távoli rokona a Földközi-tengeri rukolának. Ez utóbbi nem terem minden bokorban nálunk, ezért kell borsosabb árat fizetni érte. De a tavaszi vegyes saláták kiváló kiegészítője – ha már úgyis tele van vele a kert, a gyermekláncfű virágzás előtti fiatal levele.

Nem próbáltam, de gyökerét nyersen vajon párolják, majd megszárítva összetörik, és kávépótlónak is használják. A leveléből, gyökeréből főzött kesernyés ízű teát máj-, epehólyag-, vese- és ízületi megbetegedésekre használják.

Rukola-divat ide vagy oda, a gyermekláncfüves saláta kesernyés, pikáns íze verhetetlen.

És Citrom nem akarta úgy

Lassan egy hete nem láttuk Citromot. Elment vagy haza ment oda, ahol várták vissza ugyanúgy mint mi. Pedig még játékcsontot is vettünk neki, mert mindent szétrágott, ami az útjába akadt. Ha meg nem volt semmi rágható az udvaron, hozott a szomszédból. Kedvence volt a kicsi Delma margarin doboza. De elszórakozott hervadt gerberával is-szirmokra szedve szeret, nem szeretet játszott. Mióta nem jön haza, Máffin nyugodtabban ugrándozik az udavron, bár minden árnyéktól összerezzen. És néha kétszázzal tekeri be a konyhába. A biztonságba.

Máffin

Máffinnak vannak a világon a legkerekebb szemei. Mentolos cukorkának szoktuk hívni, mikor nagyon kerek. De ez csak akkor van, mikor nagyon nyugodt. Mostanában nincs ilyen. Két hete megműtötték(ivartalanították) és pontosan azóta költözött be hozzánk Citrom. Szegény Máffin cicó azóta nem nagyon ugrándozik kedvenc fáin. Nem is nagyon jár ki. Mikor kimerészkedik vagy az almafán gubbaszt vagy teljes gőzzel sprintel be a biztonságos szín valamelyik zugába.

Pacsulis húsvétot kívánok mindenkinek. Holnapra ízletes piros, zöld rakott krumplit!

Új kutya

Ha Citrom is úgy akarja, ő lesz az új kutyánk.

Lopják a diónkat

A mókus nem alszik téli álmot, csak pihen – olvastam valahol. Amikor „falusiak lettünk” és még nagyobb tanulmányozásába fogtam a természetnek. Azóta is ezen gondolkozom. Vajon hátradőlve, keresztbetett lábbal, fütyörészve sziesztázik? Mert, hogy a mieink nem pihennek, az biztos. Sokan laknak a négy nagy fenyőfa valamelyik szegletében, de pihenni egyiket sem láttam, soha. Szorgosan pattognak egyik fáról a másikra, mintha mindig valami dolguk lenne. Általában sietnek: főleg a kisebb fekete, ő nyugtalanabb fajta. A vörös lazább. Van egy (vagy több) barna is. Megszámolni soha nem fogjuk tudni őket, ha addig élünk is. Általában a vörös a bátrabb, közelebb merészkedik, és nem fél a szemedbe nézni, még ha csak fél méterről is… Egyszer rajtakaptam a feketét, bár ő kicsit streszszesebb, vékonyabb testalkat és idegesebben, nagy gyorsasággal szokta tekerni a diófáról a szín tetejére, majd tovább. Ősszel rengeteg óriásméretű diónk lett, az a fajta, ami frissen finom, amikor a burokból kiszeded, és megfeketedett kézzel kapargatod le róla a fehér friss héját. Télire annyira összeszárad, hogy karácsonykor már csak aranydiónak használjuk. Nagy része a nyitott színben telelt, már amennyi túlélte. Ugyanis a mókusunk, a stresszes kis fekete sutyiban rákapott. Olyankor nem zavarta már őt az sem, hogy fél méterről lesem, vagy, hogy osztoznia kell a degeszre tömött „éléskamrán” szarkákkal, fenyőrigókkal és fakopácsokkal. Ez utóbbi legalább előkészítette, vagyis megtörte a csábító, magnézium- dús eledelt. Aztán a kis fekete elhordta valahová, amit már nem tudtam követni a négyméteres lucfenyőn. Most, hogy lassan kitavaszodik, egyre több mókusunk lesz, valószínű a nagy téli pihenésnek meglett az eredménye…az új generáció is a mi diónkra hajt.