Két év- két otthon- két munkahely

Ennyi minden történt, azóta, amióta itt lakom.

Hogyan raktározzunk télire tömbházban zöldséget, gyümölcsöt?

A tömbházas kamrák kilencven százaléka nagyon kicsi és meleg, általában a konyhából van leválasztva és szellőzőablaka a lépcsőházba nyílik. Ha mégis tartalékolni akarunk télire, hogy ne kelljen minden kiló murokért a piacra futkorászni, használjuk ki az erkélyt. A húsleveshez való gyökérzöldségeket-, murkot, petrezselymet, zellert- tárolhatjuk egy nagyobb homokkal megtöltött faládában. Használhatjuk a télire kiürített virágos ládákat zöldség teleltetőnek. A zöldségekre tegyünk több réteg homokot és helyezzük a ládát a fal mellé széltől, hidegtől védettebb helyre. Ha nagyon nagy tél lenne, takarjuk le ládát szőnyeggel, burkoljuk be pokrócba. Az üveges, fedett teraszon fagypont alatt is megélnek a zöldségek, de ha kifogunk egy tartósan mínusz 20 fok feletti telet, akkor bizony érdemes hamar elfogyasztani a zöldségeket.

Gyümölcsöt csak a nagyon enyhe télelőben tárolhatunk teraszon: csomagoljuk a teljesen ép, kézzel szedett almákat, téli körtét több réteg újságpapírba, így minden bizonnyal fogyaszthatjuk még a kevésbé fagyos napokon.

Novemver 30., virágoztass szerelmet!

András napjához kapcsolódik az egyik legtöbb szerelmi babona és kuruzslás. Egyes helyeken úgy tartották, hogy ha a még hajadon legények és leányok egész nap böjtöltek, nem ettek csak három szem búzát és csak három korty vizet ittak, akkor minden bizonnyal megálmodják jövendőbeli kedvesüket. Bevonva a természetet, esetleg megtudhatjuk, mit tartogat szerelmi téren a jövő. Vegyünk néhány szál orgona vagy aranyeső ágat, egyesével kössünk a szárukra – a recept szerint- rózsaszín szalagot, és közben gondoljunk, minden ágnál egy-egy szeretett személy nevére. Ha jól koncentrál az ember, elődeink kipróbált módszere szerint, esetleg azzal kerülhetünk szerelmi viszonyba, amely névvel felcímkézett ág karácsonyra kivirágzik. Ha meg nem, legfeljebb egy gyönyörűen kivirágzott aranyeső vagy orgona ág díszíti majd az ünnepi asztalt.

Örülünk a szemétnek!

Na persze, nem mindenik hulladék okoz boldogságot. Az ásványvizes műanyag flakonokból, bármennyire is „újrahasznosíthatóak’’- elég sokat megtartunk, mert abban hordjuk a házi tejet és a kovásznai borvizet - de a maradék még összetűrve is elég sok helyet foglal el egy szemetesben. Egy héten egyszer kerül elhordásra a szemét- nem úgy van mint megboldogult blokkos időszakunkban, hogy két almacsutkával és három flakonnal már vittük le a szemetet. Itt bizony taktikázni kell - nem vetünk csak úgy ész nélkül mindent bele a kukába. Amit nagyon muszáj, azt dobjuk a hivatalos szemetesbe, de az áldott jó háztartási szemét- a tojás, alma, körte, krumpli, murok és uborkahéj, kávézacc, teafű- kezd az arannyal vetekedni. Nem feltétlenül kell a banánhéjat vagy a lehullott fikuszleveleket egyenesen a szemetesbe vágni, hiszen ősidők óta létezik egy nagyszerű, házilag is remekül végrehajtható hulladékfeldolgozási módszer, a természetes lebomlás elvén működő komposztálás. Mivel van elég hely, elfér ott a kert végében alapon tavaly kezdtük gyűjtögetni a háztartási szemet, így lassacskán ügyes kis komposzt kupacocskánk kezd kialakulni. Jobban mondva, komposzt alap, mert ez még csak a kezdet. Utána néztem, mit mondanak a nagyok a komposztálásról, hogy ne csak az egyszerű mozdulat lebegjen a szemem előtt, hogy hátra gyalogolok a kert végébe és halomba gyűjtöm a hulladékot. Maga a komposztálás tulajdonképpen egy biokémiai folyamat, amikor is különböző mikroorganizmusok (baktériumok, gombák) enzimek, oxigén és hő segítségével szépen lebontják a szerves anyagokat. A beért humuszszerű anyag kiváló tápanyag a megművelendő kerti földre vagy a virágcserepekbe is. Most már tudatosan gyűjtögetünk: az idén a levágott fű, és a kiszedett gyom egy része is oda került a tárolóba. A komposztláda egyelőre a legegyszerűbb megoldással jött létre: egy betonozástól megmaradt fa keret, amit majd a massza növekedésével minden bizonnyal magasítanunk kell. Október végén az őszi szántás után igencsak elgondolkoztunk azon, hogy milyen jó lett volna, ha hamarabb neki fogunk komposztálni, mert akkor nem kellett volna kuncsorogjunk egy kis jó falusi ganéért a szomszédnál.

Készülődés

Gombakrém - leves

Már hetek óta kívánom a gomba levest. De nagyon. Csak valahogy sehogy sem akart összejönni, mindig olyankor jutott eszembe, mikor épp nem lehetett a piacra menni gombát venni, pl. este 8-kor.
Aztán megtörtént a dolog: beszereztem minden hozzávalót, és főztem egy nagy-nagy fazék levest. Némileg improvizáltam, mint mindig.
Kell hozzá egy kiló gomba- én csiperkét raktam, azt mindig lehet kapni és a legmegbízhatóbb. És elég zamatos is.  Két-három murok, friss kapor (a piacról), egy hagyma, savanyú tej, s ennyi.

A hagymát előre meg kell forgatni olajban, a karikára vágott murkokkal. Aztán rá dobálni az épp csak megmosott darabkákra szabdalt gombákkal. Pici vízzel felönteni, mert a gomba amúgy is sok vizet ereszt, és egy krémleveshez nem kell túl sok lé. Sózzuk, borsozzuk. S így szépen főddögélnek együtt, míg jól szét nem főznek. Aztán jött a botmixer- ha valakinek nincs, nem kell megijedni. Sokan azért nem készítenek krémleveseket, Ha eléggé szétfőzzük a hozzávalókat, akkor egy krumplipürényomóval is szinte tökéletes állagú levest készíthetünk. Miután pépesítettünk, adunk hozzá egy kis - legalább negyed liter-  savanyútejes eresztéket. Picit még főzzük egy kis kaporral. Majd tálalhatjuk, hogy kellő képen hűljön ki - a kémlevesek jobbak langyosan. Megmaradt két.három darab gombát szeletekre vágjuk, megszórjuk kaporral, és vajon megpirítjuk gyorsan evés előtt.  A ropogós darabkákat a tányérba dobjuk, egy kanál tejföllel.

Nagy színes lepke novemberben, a szobában!

Csak úgy, nézelődik.

Portörlő

Kint is bent is.

Együtt éltünk három napig, míg valahogy sikerült meggyőzni, hogy kint tágasabb.

Na ez ücsörgött a lámpán két napja, a szobában.

A város szélén kopogtat a hó

Hurrá, Sugásban havazik. Bár csak itt lenne már. Azt hiszem jelen pillanatban a környezetemben én vagyok az egyetlen ember, aki várja a havat. Ha tudnék elibe mennék, hogy megnézzem. De mivel, munkában vagyok, várok türelmesen. Néha hátra nézek az ablakra, reménykedve, hogy most már biztos havazik.
Ahhoz képest, hogy tegnap a nagyszobában egy Atalanta lepke üldögélt a lámpaburán. De csak úgy a semmiből lett oda, mintha az áttetsző papírburából született volna. Színes szárnyaival egyáltalán nem a telet juttatta eszembe. Fura a természet.

Besegítünk a természetnek

Madáretetőt már az iskolában szerettem volna. Persze szerettem volna biciklit, katonát, meg mindenfélét, de a madáretető mindig ott bujkált a listán. Tömbházas gyerekként viszont nincs sok rutinom a barkácsolásban. Talán a kertben most sem lógna a pónyik vastagabb ágáról a madárlak, ha nincs életemben az a kicsit türelmetlenkedő hang, amit minden férfi ismer, egyszóval egy, aki az ember életének értelmet és főként feladatot ad. E hétvégi feladatunk, mondanom sem kell, a madáretető lett.

A legtöbb háztartásban azért akad szeg, kalapács, fűrész. A hiányzó összetevő, a fa ezúttal egy nemrég összeszerelt lépcső mellékterméke: cseresznyeszínűre pácolt, lakkozott fosznidarabkák. És akadt egy kis OSB, azaz préseltlemez is, ami szintén jó anyag, ha nem szánunk neki tartófunkciót.

Két nagyobbacska darab „lépcsőt” egyenformára fűrészeltünk – itt elkel a segítség, ugyanis a lakkozott deszka hajlamos a csúszkálásra, az éles szerszám esetleg eltévedhet. A deszkák végét oldalasan levágtuk, elvégre nem egy fadobozt szeretnénk, hanem olyan etetőt, amelynek tetején nem áll sokáig a hó.

A tetőhöz a korlátból megmaradt darabkákat vagdostuk egyforma hosszúra – a középen kivésett darabok is hasznosak, hiszen majd innen akasztjuk fel a házat. (Az etető azért lóg alá a fáról, mert így nem a mindig éber macskánkat etetjük jóféle cinegehússal, hanem a fázós cinkéket finom magokkal.) A tető rögzítése előtt két kisebb lécecskével ideiglenesen összeszegeztük az „épület” elemeit, ami azt garantálta, hogy az oldalsó falak párhuzamosak maradnak. Ha nem találunk el a deszka mélyében egy bogot, akkor innentől egyszerű a dolgunk.

Jöhet az OSB. Az etető házát egyszerűen körberajzoltuk az anyagon, majd elfűrészeltük – az OSB-vel ez sem gond, nem esik szét. Az etető hátsó falát néhány szeggel rögzítettük, majd megismételtük a folyamatot a padlóval is. Az ideiglenes rögzítőket a művelet elkezdése előtt eltávolítottuk, majd miután a préselt lemez már a helyén volt, visszaszegeztük.

Mivel az etető egy ágon lóg, elég egy kismadár súlya is ahhoz, hogy hintázni kezdjen. Ez persze ahhoz vezetne, hogy a köles vagy más, madárnak való eledel (ennek óriási szakirodalma lelhető fel az interneten) a földön köt ki. Jobbnak láttuk a házikó bejáratát egy magasabb küszöbbel ellátni – ami a továbbiakban benn tartja a csemegéket.

A favédővel kezelt deszka jobban bírja az évszakok változását – ezért is használtunk lakkozott anyagot. A fűrészelés mentén azonban maradt néhány felület, amit az időjárás hamarább kikezdhetne. Ezekre a felületekre fáradt motorolajat kentünk – ezt a megoldást régebb az iskolák padlójának ápolására is alkalmazták, ami a fekete szín mellett egy nem túl kellemes szagot is kölcsönzött az osztálytermeknek – a nedvesség ellen viszont jól védi a deszkát, és a talajba sem jut el.

A madáretető elkészítése tulajdonképp egyszerű, még az irodai munkához szokott emberek számára is. Sokkal nagyobb kitartást igényel a madarak folytonos ellátása, mert ha már egyszer magunkhoz szoktattuk őket az eledellel, akkor máshol már nem fognak keresgélni az éhes csőrök: ha abbahagyjuk az etetést, elpusztulhatnak, és a kezdeti jó szándék komoly kárt okoz. De tudják mit? Bízunk abban, hogy aki madáretetőt készít, az rossz ember nem lehet.
 (Írta és alkotta Bence)

Tél hiány

Én már nem bánnám, ha lassan tél lenne. Hiányzik egy kis hó, készület az adventre, tervezés karácsonyra, méz és fahéj illat. Picit mintha hűlni kezdene az idő, ma reggel már kemény 1 fok volt, a mostanában megszokott 6-7 fok helyett. De bizisten az a tavaszi virágillat, ami megcsapott valamelyik nap a parkban,és a plusz 17-18 fok már nem november végére való. Szóval hiányzik egy kis tél. (Bár sokan most csúnyán néznének rám, ha ezt olvasnák.)

Nem kandúr, de fekete és puha

                  WEÖRES SÁNDOR : FEKETE KANDÚR

               Szívem görcs, vérem szilvalé,

             közeledem hetven felé.

Macskánk gyógyítja májamat,

ráborul és meleget ad,

vérrel fűtött kis termofor,

karmos talpakkal megtipor.

Állat-lényének deleje,

akár őserdő ereje.

Mint fűből szűrt tea,

áthat pezsdítő árama.

Tappancstól fülig fekete,

bundája, bajsza, termete,

de arcából süt élesen kerek

két citromszínű szem,

s az élő sötét vánkoson

ezüstös fényhullám oson.

Féléves múlt és bölcs nagyon,

tudós, tapasztalt doktorom.

De nem soká időz velem,

nem bír megülni egy-helyen,

nagyot szökken, nem is köszön,

már fönn cikáz a fatetőn.

Gombot, csatot butor alól s

elgurult pénzt előkotor,

mindent vizsgál, zugokba túr,

a kertben, házban ő az úr.

Ha lót-fut élettel tele,

én is száguldoznék vele,

feledném annyi évemet

s hogy vissza élni nem lehet.

Keress meg!

Bársonytalpak

Bársonytalpak cikázgatnak,
összevissza, fel és le,
hipp-hopp, bőszen futkároznak,
itt a játék ideje.

Nincs akadály, gátlás - semmi...
pillanat és csatáznak,
szünetel a dorombolás,
dobbantónak használnak...

Repül a könyv, toll és párna,
a lakás egy csatatér,
cicalábak akciója
félóra, míg véget ér.

Mikor végre kifáradnak,
elfogy cicaerejük,
összeszedek ezt-azt, amazt,
keresgetem a helyük...

Cirmos macskák elpihennek,
eljárták a táncukat,
tegyen végre rendet gazdi,
ártatlan mosakszanak...

Pihenniük kell elvégre,
szünetel a forgalom,
cicaálmok, hol tanyáznak,
dorombol a nyugalom.

Reggel

Kávé, kávé, kávé.

Mókustitkok első kézből

Már az elején töredelmesen bevallom: nem szép dolog, de a mókus magánéletére törtünk. Nemcsak meglestük, de akarva- akaratlanul még háborgattuk is. Életem ennyi felhőtlen és tudatlan éve után csodálkozás és csalódás ült ki arcomra a mókus-etológiával kapcsolatban. Rájöttem, hogy nem minden éppen úgy van, mint ahogy csillogó szemű korunkban mesélték nekünk, vagyis hiába hallgattuk meséről mesére, hogy a mókus bebújt a téli odúba, és megtöltötte az éléskamrát dióval.

Nevezhetjük akár kamrának is

Hétvégén előkészítettük a virágágyást a téli szunyálásra, felástuk, meghordtuk trágyával, és a már megfáradt földet frissítettük a kertből lapátolt vakondtúrásokkal. És ekkor jött a meglepetés. Amint lapátoltuk a frissen túrt, fekete halmok tetejét, egy jókora dióra bukkantunk. Aztán egy másikra, majd megint egy újabbra, és végül egyre többre. Legalább húsz vakondtúrás van a kertben, és mindegyik rejtett magában két-három meglepetést, volt olyan is, amelyik evésre készen, héj nélkül hevert a többiek között. Olyan ez, mint egy kincsvadászat: minél több diót találtunk, annál nagyobb volt a kísértés, hogy az összest megkeressük. Mígnem megsajnáltuk szegény mókust, aki nagy gonddal raktározta tele a kamra összes „polcát”, és némi föld ellapátolása után visszadugdostuk a kitartással összeharácsolt téli eledelt.

Hová jön az édes álom?

Misi Mókus kalandjaiban már az első mondatból megtudhattuk, hogy hol pihen a népes család, mikor éppen nem ágról ágra ugrándozik: az erdő egyik hatalmas fájának tágas, kényelmes odvában. Ebben a tévhitben elég sokáig eléldegéltem, mígnem rábukkantunk, hogy a mókus igenis fészket rak. Nem pont olyant, mint a madár, de távolról nézve van köztük némi hasonlóság, ezért is gondoltam sokáig, hogy a kicsit kerekebb gallykupac minden bizonnyal valami érdekes madár fészke lehet. A vemhes nőstény általában tartalék fészkeket is rak, hogy veszély esetén gyorsan át tudja menekíteni kölykeit egy biztonságosabba. A mókusfészek bejárata rendszerint oldalt és alul látható, mert az állat mindig alulról mászik bele. A fatörzs közelében, ágakból készített gömb alakú fészekben alszik, és ott hozza világra kölykeit.

Ha rövid a takaród…

A kertben, ha csendben és mozdulatlanul állunk, a mókusok annyira közel jönnek, hogy akár meg is lehetne fogni őket. Nagy a kísértés, de nem tanácsos, mivel ha a mókus ideges, akkor harap. Arra, hogy ideges, több jel utal: először is valami utánozhatatlan makogó hangot hallat, és hozzá farkának nyugtalan rángatózása társul. A mókus bozontos farkával a vékony ágakon szaladva egyensúlyoz, ugrás közben a farok ejtőernyőként fékezi az esést. Tavasszal a mókusfarok lengetése a párok találkozását segíti, hideg éjszakákon pedig farka az állatot melegíti, vagyis pihe-puha takaróként alkalmazza.

Valami rág

Az ajaj valami rág a sütőben-re fény derült ma! Egy hete rág, pakol, dobozol, ajtót farag,elrak télire, kóstolgat, diót bontogat, még több diót hámoz. És még több ajjjjajjjj. Aztán ma este az ajjajok a tetőpontra hágtak AJJJJJAAAAAAjjjj. Meg volt a nagy találkozás. A többnapos rejtély még több álmatlan éjszakát okozva megoldódott. Na mi, na mi, na mi lehet?
A helyes megfejtők között a jövő évi bőséges almahozam esetébe 10 kg. bioalmát sorsolunk ki:)
(Megj. ha nincs termés, nincs nyeremény)
Válszlehetőségek:
A: mókus
B: pele
C: a szomszéd
D: patkány
E: hallucináció

Körte, az istenek ajándéka

Bevallom, irigykedtem azokra, akik az óvodában a kiegészítős rajzolásban az almát kellett befejezzék, nem a körtét. Valahogy nekem mindig a körte jutott, és sosem sikerült: inkább hasonlított egy leereszkedőfélben levő lufira, mint egy pompás karcsú gyümölcsre. Álmaiban üldözött a körte a csúszdán, mígnem hosszas barátkozás után kedvenc gyümölcseim közé lépett elő. Szeretem, ha méz - édes, szeretem, ha fanyar vackor, szeretem a hidegdús körtelevet egy kis fahéjjal, szegfűszeggel megszórva szívószállal szürcsölni.

Három körtefánk van most, vagyis épp elegendő ahhoz, hogy degeszre egyem magam, eltegyek télire és a sünök is jóllakjanak belőle. Van kicsi barna vackor, ami úgy jó, ha a fán érik meg, de nem túl kásássá, és van csodaszép nagy körténk, ami most még zöld, de ha elég hosszú gyümölcsszedővel rendelkezünk ahhoz, hogy a négyméteres fa tetejéről leszedjük – ütődésmentesen –, akkor a hideg téli estéken is lesz mit rágcsálni.

A tavaly eltett körtekompótból még mindig ott lapul két üveggel a kamrapolcon. Nem azért, mert olyan rossz volt, hanem mert rengeteget tettünk el belőle: mazsolást, fahéjast, szegfűszegest, aranyszínűt, mézédest. Azokat a példányokat, amik már lepottyantak, némi reménykedéssel érlelhetjük a szekrény tetején: egyesek mézszínűre érnek, mások nem élik túl.

Homérosz a körtét az istenek ajándékának nevezte. A mitológia szerint Zeusz egyik fiát, Tantaloszt gonosz tettei miatt büntetésből az alvilágba száműzték, és gaztetteit egy körtefa alatt kellett meggyónja. Amikor éhes volt, a feje fölött lógó gyümölcsökért nyúlt, ám az ágak visszahúzódtak, így mindig éhes maradt.

Talán ma sem értékeljük annyira ezt a gyümölcsöt, mint ahányféle jótékony hatása ismeretes. Rengeteg ásványi anyagot és vitamint tartalmaz, ezért számos betegségre lehet gyógyír, vagy csak úgy egyszerűen, mindenféle különböző ok nélkül fogyaszthatjuk a szervezet egészséges „háztartása” érdekében. A körte sok vitamint és ásványi anyagot – kalciumot, magnéziumot, cinket, vasat, jódot – tartalmaz, ezért hasznos, ha minden étkezés előtt elfogyasztunk egy gyümölcsöt. Ha sok körtét eszünk, megelőzhetjük a reumát, az ízületi gyulladást, a vérszegénységet, a szív- és érrendszeri problémákat, a tuberkulózist, sőt a végbélrák kialakulásának az esélyét is csökkenti. A körtét cukorbetegek is fogyaszthatják, alacsony kalóriatartalma miatt fogyókúrához is ajánlják. A gyümölcs pektintartalma miatt segíti az emésztést, jó hatással van a belek működésére, tehát méregtelenítéshez, salaktalanításhoz is ideális, ezért kúraszerű fogyasztása is ajánlatos: tíz napon keresztül együnk naponta másfél kilogramm hámozott körtét.

Olyan hétvége volt

Még ilyen kék.

Ebéd készül.

Hátha tavaszra nekem is lesz. Csomagtartós, amiben szállítom majd a retkeket.

Atalanta lepke. Évszakot tévesztett vagy kontinenst?

Cserép igazítás, míg nem jön a rossz idő.

Amikor a nap hét ágra süt, amikor jóval magasabb volt a hőmérséklet, mint máskor novemberben, amikor a legszebb napsugarak világítottak a kertben, amikor a szív aranyban pompázott, amikor esténkét elégedetten nyugtáztuk, hogy ezt a százezer gyönyörűséget is elraktuk télire, hideg, fagyos gondolatokat olvasztgatni majd.

Őszi kék napok

"Alattunk a föld, felettünk az égbolt és bennünk a létra" (Weöres Sándor)

Este

Rokonok, de vigyázat, nem ehető mindkettő!

Ha üldöz a kreativitás

Kertünk végében, a patak mellett nődögélnek mosolycsalogató vöröses narancssárga sisakjai a lampionvirágnak. Most, hogy a krizantémon kívül más virágunk nincsen, naponta megcsodálom őket szem- és lélekgyönyörködtetés céljából. Szépek, különlegesek és kitartóak: augusztustól ebben a tűzszínben pompáznak, és még a zord reggeli fagyoknak is ellenállnak. A zsidócseresznye – vagy lampionvirág – kertek és lakások dísze, ha átsüt rajta a fény, piros termései pici égő lámpásokhoz hasonlítanak.

A physalis családba tartozik, de egyes rokonaival ellentétben nem ehető, sőt a csodalámpásban rejtőzködő gyöngyszerű gömböcske mérgező. Nem ajánlatos kipróbálni, de az arab és a spanyol gyógyászatban régebb vizelethajtóként emlegették. A növényt tél elején gyűjtik be, mikor levelei már leszáradtak. Vázába rakva, szárazvirág- és adventi koszorúhoz használva feldobja a borongós téli napokat, kis fantáziával csodálatos díszek készülhetnek belőle. A lampionvirág évelő: jövőben minden bizonnyal ugyanazon a helyen fog virítani. Nálunk dísznövényként termesztik, de száraz erdőkben, cserjésekben is találkozhatunk vele.

Ha valami finomra vágysz

Ha nagyobb áruházak polcain szembetalálkozunk a kertünkben található lampionvirággal, csak dobozolt változatban, nyugodtan vásároljuk meg és vigyük magunkkal, mert nem bánjuk meg. Ha a termék neve physalis, földicseresznye vagy ananászcseresznye, akkor százszázalékosan ehető. A két termés: a zsidó- és földicseresznye kísértetiesen hasonlít egymásra, nem hiába bontogattam első alkalommal némi gyanakvással a földicseresznye vékony hártyás burkát, hogy kiszabadítsam belőle a feledhetetlen ízű gyöngyöcskét. A vitamindús bogyókat, akárcsak az igazi cseresznyét, fogyaszthatjuk kompótnak, tésztában, elkészíthetjük lekvárnak, de minden bizonnyal nyersen, esetleg mézzel meglocsolva a legfinomabb. Íze a nagyon érett egres, ananász és ropogós cseresznye között képez valami eddig ismeretlen harmóniát. Száraz, hűvös helyen kell tárolni, mert pára hatására hamar penészedik. Magas az A-vitamin és foszfortartalma, ezért főleg gyerekeknek nagyon egészséges.