Micsoda idők!

Rendes szokásához híven már megint zuhogott az eső. Morogtam minek kell minden délután bokáig érő vízben és sárban álljon a kert, amit persze száz százalékos meleg páratartalom is követ, kétszáz százalékos szúnyogáradat kíséretében.

Ezzel párhuzamosan a szomszéd gyerek a kert közepére kiállva torkaszakadtából énekelte a Süss fel napot. Nem telt el húsz perc, és legnagyobb csodálatomra a nap hétágra ragyogott. Nem lehetne valami hatásos mondókát a vérszívó szúnyogok ellen is kuruzsolni?

Amióta minden délután esik, a levegő páratartalma annyira megnőtt, hogy a kamrában a liszt és cukor teljesen használhatatlanná vált, a só kartondobozából pedig szó szerint ki lehet csavarni a vizet. A már megszáradt gyógynövények apró száracskái közé óriási penészbunda keletkezett. Megpenészedett a szobanövények földje, és átható dohos szaga lett a kanapénak is. Szellőztetni mit sem ér, óriási páratartalommal dúsított, 25-30 C fokos levegőt kapunk kintről.

A kertben úgy tűnik, hogy van levegő – a bentihez képest –, de a mindennapos eső eredményeképpen a veteményben lassan még gyökérből minden rothadásnak indul, és a meleg, vizenyős talajban kész szúnyogparadicsomot nevelünk. Eddig csak az estéket nem lehetett elviselni szúnyogriasztó nélkül, de most már nappal is teljesen reménytelen kiülni az árnyékba. Kell ülni a harminc fokon, a napon a nedves, sáros fűben – mert annyi ideje nincs, hogy megszáradjon –, patakokban csorog rólad a víz, amit persze nem tudsz eldönteni, hogy a melegtől vagy a páradús levegőtől, de az biztos, hogy legalább tíz szúnyog fürdőzik benne(d). Hála nullás vércsoportomnak – elég sok kutatás igazolja, hogy kedvencük –, saját bőrömön tapasztalom reggeltől másnap reggelig, hogy felfalnak. Próbáltuk kenegetni magunkat, meg sem lőtték, nem hatott az ablak alá ültetett levendula sem. Hiába minden beburkolódzás és védekezés, a szomorú tapasztalat az, hogy a vérszívó a ruházaton is áthatol. Tűrni kell, hogy szívják a vérünket?

Nyaralás házi kedvenc nélkül

Tavalyig a macskákkal kapcsolatban egyetlen pozitív dolog sem jutott eszembe. Sőt, sajnos, kifejezetten utáltam őket. Rázott a hideg, még ha rágondoltam is, hogy hozzá fog dörgölőzni a lábamhoz. Utáltam, hogy nyávog, és közben felpúposítja a hátát, ki nem állhattam a szemét, a szőrét, szóval nagyjából semmit nem szerettem a macskában. Azóta meg felháborodottan perelek koromfekete egyéves cicánkkal, ha nem hagyja, hogy ölembe véve simogassam.

Tavaly ősszel, amikor naponta két egeret kellett kiirtani a lakásból, éjszaka pedig nem lehetett aludni a rágcsálástól, hosszas tépelődés után úgy döntöttünk, hogy beszerzünk egy macskát. Sosem volt házi álla - tom, nemhogy macskám, szóval nagyjából a tévén kívül semmilyen kapcsolatban nem voltam az állatokkal. Ahonnan elhoztuk Máffint (tájidegen nevét magyar helyesírással törzskönyveztük) hat, alig egyhónapos kiscica kóválygott az udvaron. Meggyőztek, vigyünk kettőt, ne csak egyet, úgyis akkora kertünk van. Így lett a mienk Csipesz is, bár ő sajnos nagyon rövid ideig.

Máffin nagyjából egész nap ugrál a kertben, könnyedén oson fel a háromnégy méteres fákra fenyőrigó, mókus és sárgarigó után. Lesben áll, majd támadás következik. Eddig még nem láttam győzni madárral szemben, de pelét és egeret már lógatott haza boldogan a szájában. Szokott szitakötőket, lepkéket, virágokat, méheket, szúnyogokat kergetni, mindent, ami mozog. Télen boldogan pofozgatja a húszcentis hóból előkapart faleveleket, és begyűjti az összes csillag alakú hópihét. Máffin hímes tojásként éldegél nálunk. Mióta Csipeszt elütötték, óraműpontossággal minden nap sötétedéskor, de még inkább kicsivel előtte bevisszük a házba. Aztán benti cicaként folytatja további életét: vagy szunyál a kanapén, vagy dörgölőzik, vagy simogatjuk, vagy kedvenc agyonrágott műegerét vadássza addig, míg álomra nem hajtja nagy, puha, kerek bagolyfejét a verandán levő kibélelt vesszőkosárban. Olyan szemei vannak, mint egy, mentolos cukorka, és puha-puha, fényes koromfekete, csillogó bundája. Kedves, bújós, és közben nagyon önálló. Egy ilyen cicát elég szívszorító itthon hagyni, egyedül, nyaralás alatt. Utazni nem utazott soha, csak az állatorvoshoz, és különben is, a macskák nem szeretik az idegen helyeket. Pár napra Udvarhelyre mentünk, de szakadt meg a szívünk, hogy vajon Máffinnal mi van. Főleg, amikor 200 kilométer távolságból második este azt hallottuk, hogy éppen aktuális macskaszitterünk nem tudja befogni Máffint este, és talán kint fog aludni. Az összes anyai, anyatigrisi, macskaanyai szeretet előjött, és féltő védelemmel akartunk visszarohanni, hogy berakjuk Máffint estére az előszobába. Mert úgy szokta meg, és soha életében nem aludt kint éjszaka. És le sem tudnám hunyni a szemem, ha Máffin csak egy éjszaka is, de kint aludna.

Vajon Bulgáriából hogy fogunk hazajönni, ha Máffin véletlenül nem kerül elő sötétedés előtt?

Méz vész?

„Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke mindenkit arra biztat, mielőbb szerezze be az éves akácméz adagját, mert nem biztos, hogy jövő tavaszig kitart a készlet. A legrosszabb időjárás akácvirágzás alatt ért minket; a megtermett méz mennyisége épphogy kielégíti a hazai fogyasztást – ilyesmire száz éve nem volt példa! A kistermelők árai máris húsz-harminc százalékkal emelkedtek, a bolti ár is minimum harminc százalékkal magasabb lesz, mint tavaly volt”– olvastam egy internetes portálon a magyarországi híradást.

Pár órára rá méhész ismerősöm is vészharangot kongatott, hogy „gyerekek, nagy baj van, drágul a méz, 30%-kal megy fel az ára. Akinek nincs most kell beszereznie, akinek pedig van, ne adjon túl rajta. Az aranynyal egyenértékű ára lesz”. Gondoltam utána járok: a méz, egészséges mivoltából kifolyólag tényleg aranyat ér, de hogy most már szó szerint is…

Alig pár méterre tőlünk, a szomszéd kertben a szorgos méhek zavartalanul készíti elő és termeli az aranysárga nedűt. Tegnap délután mézgyorstalpalón vettünk részt méhészkedő szomszédunk jóvoltából. Beavatott a mézkészítés rejtelmeibe, megtudtuk, hogy itt nem olyan nagy a vész, bár igaz, hogy kevesebb méz lesz az idén, és valószínűleg drágul is. Az időjárás befolyásolta a méhek gyűjtögetését, és az akác virágzása sem volt elegendő, de még vannak olyan helyek, például Vargyas és a Gyimesek környékén, ahol csodaszép akácmézet gyűjtögethetnek szorgalmasok. Nem csak informális tudásunk nőtt, hanem az alkalmat megragadva, gyorsan, még a drágulás előtt felvásároltuk a frissen pergetett akácrepceméz utolsó öt kilóját. Pedig régebb valamiért ki nem állhattam. Otthon csodaszerként őrizgettük a propoliszos mézet, és bármi bajunk volt, abból kellett bevenni egy kanállal. Talán ezért nem tartozott kedvenceim közé. És azt sem szerettem, hogy mindig megcukrosodott, és alig tudtuk kivájni az üveg aljából. Ilyenkor irigykedve tekintettem a temesvári unokatestvéreim féltve őrzött mézes mackójára, amiben aranysárga, folyékony kínai méz pompázott. És én nem kaphattam belőle. Talán még az örökösen reggelire kínált mézes kenyér is kiváltotta az ellenszenvemet.

Egyszóval ki nem állhattam a mézet. De amikor kezdtem ki nem állhatni a cukrot is, valahogy csak viszszapártoltam a mézhez. És azóta imádom. Használom sütni, főzni (legfinomabb a kínai édes-savanyú mártásban), salátákra, gyümölcsökre csorgatva, ritkán kávéba, de teába rengeteget. Mivel annyira közkedvelt a kozmetikában is, gondoltam, csak úgy natúrban, kipróbálom – két evőkanál méz bőven elég arcunk kényeztetésére –, és azóta néha meglepem magam egy arcbársonyosító pakolással.

300-féle betegségben segít

Az emberiség régóta ismeri a méz gyógyító hatását. Már Hippokratész, az orvostudományok atyja is felismerte, hogy a méznek kiváló fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő, sebgyógyító, vérzés- és lázcsillapító hatása van. Erősítő, roboráló tulajdonsága mellett 300-fajta betegség ellen alkalmazták sikerrel. A római harcosok csata előtt szezámmagos mézet fogyasztottak, hogy növeljék erejüket, és vitézebbül harcoljanak. A hajdani Mezopotámiában fontos áldozati eledel volt a mézzel édesített tészta, amely meleg tejből, lisztből és szezámmagból állt. Mint gyógyító táplálék kiválóan alkalmazható a különböző légúti, emésztőrendszeri, idegrendszeri, szív- és keringési, valamint külső és belső gyulladásos és allergiás betegségeknél. A nehezen gyógyuló sebekre, fekélyekre, égésre alkalmazva vetekszik a legdrágább gyógykenőcsökkel. Mindezek miatt a méz, mint élelmiszer az egészséges táplálkozás fontos eleme. Antibakteriális tulajdonságának köszönhetően jó fertőtlenítő és jó csontképző. Jó minőségű akácmézből még a cukorbeteg is fogyaszthat naponta 1 kiskanállal. A sütés, főzés károsan hat a méz minőségére, ezért forró ételbe, italba ne tegyük. A méz ikrásodása (kristályosodása) nem befolyásolja a minőségét. Fogyasszunk bátran naponta akár 3-5 evőkanál mézet, és néhány hónap múlva el fogunk csodálkozni kedvező hatásán. Gyorsan felszívódik, ezért rövid idő alatt képes megszüntetni a fizikai, szellemi fáradtságot, így az egészséges embernek, sőt a sportolóknak is bátran ajánljuk.

Cseresznyézzünk egy tálból!

Sopánkodva tekintek a piaci kínálatra: két árusnál lehet kapni cseresznyét. Azt hiszem, az idén is lekéstem a szezont, mire észbe kaptam, már méregdrágán árulják megint. Egy hete követem nyomon folyamatosan a cseresznyekínálatot: ugyanazok az árusok, látszólag ugyanazt a termést naponta váltakozó áron ajánlgatják.

Hét és tíz lej között ingadozik a még mindig gyönyörű és ropogós gyümölcs, de olyan gyorsasággal, hogy megtörténhet, hogy ami reggel hét lej, délre már tízért kapható. Biztos, valami ügyes piaci fogás. Mindebből én csak annyit érzékelek, hogy a cseresznye napja leáldozik, én pedig lassan bármilyen árat hajlandó lennék megfizetni érte.

Vannak olyan zöldségek és gyümölcsök, amelyekből sosem tudok eleget enni. Mikor már a világ összes cseresznyéjét magamba tömtem, még akkor is úgy érzem, hogy sosem elég, és kétségbeesve gondolok arra, hogy ez a paradicsomi állapot, amikor beülök a fa alá, és tömöm magamba a ropogós, piros, szív alakú gyümölcsöket, alig másfél hónapig tart. A kertben árválkodó csodatermésű fa láttán eszembe jut gyermekkorom sok nyara, amikor nagynénémék falujában az egész nyarat azzal töltöttük, hogy szedtük a cseresznyét. Gyerekként egyáltalán nem tartozott kedvenc időtöltéseim közé, akkoriban egyetlen pozitív gondolat sem fűzött a cseresznyéhez. Pedig a több hektárnyi cseresznyésben egész életemre megalapozhattam volna az egészséges élet alaptartalékát.

Már az ókorban ismert, az istenek eledeleként emlegetett gyümölcs tele van A és B vitaminokkal, foszfor-, kálium-, kalcium-, vas- és flavonoidtartalma óriási. Szárából tisztító, vízhajtó, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő tea főzhető. Növeli az energiaszintet, lúgosítja a szervezetet, segít a savbázis-egyensúly helyreállításában, de a makacs székrekedésben is jótékony hatású. A cseresznyét karcsúsító gyümölcsnek is hívják, mivel már a bélben képes semlegesíteni a zsírokat, így azok nem tudnak bejutni a vérbe.

Vöröses erezetű fája a biedermeier korban leginkább közkedvelt, értékes bútorok, hangszerek, intarziák alapanyaga. A japán szakura, azaz cseresznyevirág nemzeti szimbólum, amit az évente tartott tavaszkezdő fesztiválon nagy ünneplés közepette csodálnak.

A test és lélek hasznára egyaránt kellemes ez a fél világon évszázadok óta ismert és fogyasztott gyümölcs. Ha jól meggondolom, nem is ismerek olyan embert, aki ne szeretné a cseresznyét. Szóval, üsse kő az ingadozó cseresznyeárakat: megéri!