Cicapanasz: le a változásokkal!

Lassan két éve követjük nyomon, – már amennyire ez lehetséges – vadászat idején például, egy lánycica éle - tét. Kicsi szőrgomolyag korában kikapcsoltuk a tévét, és esténként inkább azon szórakoztunk, hogy fedezi fel a lakást, hajkurássza a szőnyeg mintái között megbújó pókokat, vagy éppen hogy hajtja kényelmes pihenésre puha fejecskéjét, közben arra koncentrálva, hogy biztosan a jól bejáratott piros pokrócon szundikáljon.

Egy darabig tanulmányoztuk a macska-etológiát, és gyakran tettünk fel kérdéseket, hogy ezt vagy azt vajon miért csinál, miért nyávog hangosabban, halkabban, vagy miért csapdossa a farkával a hátát néha. Aztán lassan mindenre fény derült. Öszszeszoktunk, és már nem kell szakirodalmat bújni. A reggeli két rövid egymás utáni üdvözlő nyávogástól kezdve az elnyújtott ételkérő, vagy a nagyon mély „baj van” jelzésig, azt hiszem, értjük egymást. Tiszteletben tartjuk a macskaszokásokat, mert ha egy szőrpamacsot befogadtál – tartják sokan – attól kezdve te laksz nála, és ő alakítja életed…

A macskák kifejezetten nem állhatják, ha eltűnnek a jól bejáratott puha pokrócok, ha fertőtlenítőszag terjeng a konyhában, ha nincsenek a sarokban a kergetnivaló pókok, szúnyogok, vagy ha a gazdi ruhája hirtelen öblítőszagú lesz. Nem, nem azt jelenti, hogy csak a koszt és rendetlenséget szeretik – igenis jól fejlett öntisztaság-mániával rendelkeznek, de ha megváltozik a körülöttük levő világ, az borzasztó.

Máffin képes napokig a pad alatt aludni, ha a jó puhára bélelt alvó kosarából eltűnnek a hosszú idő óta megszokott szőrpamacsok. Egy olyan kiváltságos cicának, akinek saját lakosztálya van az előszobában, igencsak rosszul esik, ha az évek óta méretre rágott linóleumot egyszer csak a rendszerető gazdik szőnyegre cserélik. Pedig puha, meleg, és jól lehet a rojtjaival is játszani, de nem az igazi. Az új dolgokat mindig „be kell dögönyözni”: a cicák, ha valami ismeretlent találnak, dagasztó mozdulattal addig tapicskolják, míg már biztos, hogy le lehet rá telepedni. 

http://www.hirmondo.ro/web/index.php/kornyezetunk/24791-Cicapanasz-vltozsokkal.html

Dorombolás

"Nem igaz, hogy nem szeretem a ház népét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet." (Bálint György: Egy macska naplójából)

Cicaszeretet

2009, ősz, amikor még kicsik voltak, és ketten boldogítottak

Máffinank bevett szokása, hogy ha a laptopból bármiféle hang-beszéd vagy zene- kijön, akkor ő képes a szoba századik zugából is előfutni, és lecsatázni a laptopot az ölemből. Ez rendszerint akkor szokott bekövetkezni, amikor a legjobban kellene dolgozzak. Ilyenkor vagy érzi, hogy most már elég, káros az egészségre a munka, és kicsit abba kéne hagyni. Vagy csak úgy puszta szeretethiánya van. Vagy féltékeny. (Mert az is szokott lenni). Minden esetre, én a legelső opciót szoktam figyelembe venni, és ha még öt percre is, de abbahagyok, minden munkát, s olyankor nagy simizések következnek. Ma is így volt. Ahogy a felvett, és éppen leírandó hanganyag megszólalt, Máffin előtermett a hálóból, ahol  mellesleg, az igazak álmát aludta. Majd következett a szokásos rituálé: először megnézi, hogy tényleg jól hallotta-e, biztos-e, hogy abból az izéből jön a hang, majd megszagolja, és addig bökdösi az orrával, míg észrevétlenül, az ölömbe a laptop helyett ő kerül. De nem olyan egyszerű a dolog, először következik, egy kb. 10 perces dagonyázás, ami akár narancsbőr masszázzsal is felérne, majd, ha megtalálta a helyét, és minden biztonságos, befészkeli magát, és felnéz rám, hogy ő kész van, lehet simogatni. A kis meleget árasztó kupac, boldogan és elégedetten elkezd szuszmogni és félig aludni. Mikor már az ember jól beleéli magát, hogy egy igazi hús vér, házi stresszoldója van, akkor egyet gondol s tovább áll. Ilyen a cicaszeretet. (Ha úgy érzi,hogy túl sokat dolgoztál, és újra szükséged van rád, megint jön.)

Új hobbi

Mostanában Máffin akrobata mutatványokat végez az ablak zsaluin

Cicaélet vízen innen és túl

Most, hogy kezdtek beállni a nedves, esős, előrejelzetten havas idők, figyelgetjük Máffin cica vízzel való viszonyait és iszonyait. Mivel ő kinti – benti lánycica, ez automatikusan azt vonja maga után, hogy reggel kiengedjük meleg kosarából az udvarra, és délutántól a nap többi részét a kandalló mellett tölti óvó, védő, esőmentes szeretetben. Na, de mi van akkor, ha esik, havazik és Máffin kint kószál?

Normális körülmények között, ha zuhogni kezd, a harmadik szomszédból is tekeri haza, és hangos miúzással jelzi az ajtó előtt, hogy na, most már aztán igazán be kéne engedni. Ha nem vagyunk otthon, minden jel szerint (értsd, a földön landoló krizántém), a konyha ablakpárkányára ugorva, kukucsál befelé, méltatlankodva, hogy mi ez a macskakínzó viselkedés részünkről. Azt mondják, a macskák nem szeretik a vizet, de persze vannak ilyen általánosítások, mint például az is, hogy szeretik a halat, és hogy a kicsik nem eszik meg a tehéntejet. Ez utóbbi két állításnak csak ellent tudok mondani. Eddigi tapasztalataink és megfigyeléseink alapján a macskaszokásokat, macskája válogatja.

Ma reggel lehavazott: igazi téli táj lett, ami nálunk nem csak percekig tartott, hanem még délután is a rendes havon tapicskáltunk, szóval beköszöntött a cicapróbáló idő. Máffin egyes ismerős cicákkal ellentétben, nem olyan nagy haver a vízzel. Vannak, akik fehér bundájukból kifolyólag kétnaponta fürdenek, samponnal, kagylóban. És szeretik. Máffin az ivóvizet még csak csak elviseli, illetve néha szokott lefetyelni a kutyától megörökölt lábosból vagy a pocsolyákból, de ha nincs, sok-sok tejjel helyettesíti. Decemberben, ha mínuszok alá csökken a hőmérséklet, és nem kell a latyakban tapicskolni, a hulló pelyhek után óriási eksztázissal ugrál. Soha nem fogy el, és mindig karomvégre akadnak – gondolhatja magában. A lucskos eső, az viszont valami rémálom, a mai esőbe hajló havat nagy gyanakvással követte nyomon a jázminbokor alatti kövön kuporogva, ügyelve arra, hogy nehogy valamije hozzá érjen a nedves latyakhoz. Egyes kutatók megállapították, hogy azok a macskafélék, melyek melegebb vidékeken élnek, azaz a tigrisek, oroszlánok, jaguárok, vadmacskák előszeretettel merülnek alá tavak, kisebb folyók vizében, hiszen ezzel is védekeznek a meleg ellen. Azt hiszem Máffin még kismacska ezek mellett. Vagy messze állunk a globális felmelegedéstől.