Vízkeresztig állítólag a leglustább angyal is visszaviszi a fát az erdőbe… De mi van akkor, ha már jóval túlléptük január hatodikát, és puszta érzelmi kötődésből az angyal még egy kicsit hagyja, hogy gyönyörködjünk a díszbe öltöztetett fában?
Most már fájó szívvel nyugtáztuk, következik az a hétvége, amikor lebontjuk a karácsonyfát, és visszaadjuk az anyatermészetnek. Gyerekkoromban mindig a negyedikről a lépcsőház ablakán dobtuk ki a fát – onnan közelebb volt a szemetes –, majd elráncigáltuk a többi lekókadt példányhoz. Aztán onnan, ki tudja hova, de elvitte őket az angyal.
Tavaly földlabdás fát kerestünk, úgy gondoltuk, hogy akkora a kert, hogy a kerítés melletti rész megbírja, ha nagyjából minden harmadik évben ültetünk egy fenyőt. Interneten találtunk is megvásárolható „élő” fenyőket, de akkora árat kértek értük, hogy mégis a hagyományos karácsonyfa mellett döntöttünk.
Itt csak akkor jön a probléma, ha elmúlik karácsony, és valamit kell kezdeni a lecsupaszított fával. A tömbházas példányok mindig a szemetes mellett végzik, aztán ki tudja hová kerülnek. A falusi vagy házközeli karácsonyfák kicsit szerencsésebb helyzetben vannak – mármint környezetbarátabb végük lesz. Ezeket vagy tüzelőnek hasznosíthatjuk – kiváló tűzindító és gerjesztő lesz a fenyőből, csak hamar leég, ezért kell pótolni tartósabb dió- vagy bükkfával.
Ha foglalkozunk a házkörüli hulladék komposztálásával, nyugodtan gazdagíthatjuk apróra vágott fenyőfa- darabkákkal is. Jó ötlet lehet az is, ha a tömbházas karácsonyfákat falusi ismerősökhöz szállítjuk, mintsem hogy a város szemetesei mellett éktelenkedjenek hetekig, a rajtuk felejtett szaloncukros papírokkal.http://www.hirmondo.ro/web/index.php/kornyezetunk/19265-legyen-karcsonyfval.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése