Bíbor kasvirág a csodaszer

Régen a megfázások és influenzák időszakában felvilágosultabb családorvosunk jóvoltából, Paracetamol és antibiotikumok helyett mindig Echinacea-cseppet kaptunk, mivel orvosi diplomája mellett homeopatikus tudásra is szert tett, s ha csak lehetett, ilyenfajta szerekkel gyógyította pácienseit. Ekkor kerültem kapcsolatba a természet adta gyógymódokkal, és saját bőrömön tapasztalva – öt kicsi homeopatikus bogyó már képes a csodára – jöttem rá, hogy bizony hatékonyabbak sokszor, mint a vegyi gyógyszerek.

Akkor még fogalmam sem volt, hogy mi az Echinacea, de azt tudtam, hogy a nátha pillanatok alatt elillan tőle. Nem azért szedtünk természetesebb gyógyszereket, mert divat, hanem mert hatékonysága érezhetően megbízhatóbb volt. Echinacea-csepp mindig volt a hűtőben, afféle csodaszerként tekintettünk rá. Így hát nem véletlen, hogy svédországi kirándulásunk alkalmával a kastélyok kertjéből mindenképp haza akartam menekíteni, terjeszteni, szaporítani az Echinacea magjait. Szárítgattam, óvtam-védtem pár virágot, gondosan becsomagolva, hogy a repülőtéri vizsgálatokat is megússzák, aztán valahogy mégis elkallódtak.
Legnagyobb meglepetésemre az szolgált, mikor itthon is megláttam több parkot díszíteni a magas, tekintélyes, hamvas rózsaszín virágot. Az Echinacea vagy bíbor kasvirág erős gyümölcsillatot árasztva nálunk is díszíti a tereket júliustól szeptemberig. Teljesen egyedülálló virágzata van.
Az első évben szabványos, egyetlen, lila-piros virágot termel. A második évtől a sziromlevelek dupla sorban jelennek meg a szárakon. Télen a virágfejek a növényen maradhatnak, ezzel táplálékot adnak a madaraknak. A kasvirág a kedves virág jelzőt is kapta, mert barna és kúpos közepű fészkének virágszirmai sugárszerűen helyezkednek el, színük pedig a szőröktől élénk rózsaszínű, illetve halvány bíbor árnyalatú. Innen származik népies elnevezése is: bíbor kasvirág, kúpvirág, bíbor kúpvirág. Észak-Amerika középső részén őshonos, valamint házi kertek ismert dísze. Tudományos nevét a görög echinos (sündisznó) szóból is származtatják. Elnevezése kettős találat, mert a virág közepe egy összegömbölyödött sündisznóra hasonlít, másrészt utal arra is, hogy a virág, akárcsak a sündisznó tüskéi, védelmet nyújt, mert segítségével szervezetünk ellenállóképességét jelentősen növelhetjük.
Az indiánok a gyökeréből készült meleg borogatást a sebesülések összes fajtájára, a rovarharapásokra és fullánkos csípésekre, valamint kígyómarásra alkalmazták. Használták szájöblítőként fog- és ínyfájdalmakra, s itták teáját megfázás, himlő, kanyaró, mumpsz és ízületi gyulladás ellen.
Manapság gyökerét vagy az egész növényt használják fel, melyekből elsősorban alkoholos kivonat készül, de ismert szárított gyógynövény- és teakeverék, kenőcs, illetve tabletta változata is. A növény leghatásosabb része a nyers gyökér.
Széles körben alkalmazzák a nátha, valamint az influenzaszerű megbetegedések tüneteinek enyhítésére és a betegség időtartamának lerövidítésére. Külsőleg nehezen gyógyuló sebek, gyulladásos bőrbetegségek esetén alkalmazható. Az Echinacea a nyelven bizsergő érzést okozhat, ami természetes jelenség, nem veszélyes.
http://hirmondo.ro/index.php/melleklet/koernyezetuenk/1607