Már jól benne voltunk az áprilisban, amikor eszembe jutott, hogy nekem vannak tavalyról örökölt paprikamagjaim. Sőt, kétfajta is: van az a nagy húsos, amit kaliforniai paprikának hívunk ékes magyar nyelven – valószínű őshazája nyomán –, de a piacon nyugodtan mondhatjuk, hogy gogost kérünk abból a szép nagy külföldiből. A másik mag szintén húsos, de „hoszszukó” változatú „kápiát” eredményez állítólag.
Addig jártam, amíg találtam valakit, aki tapasztaltabb módjára tavalyról őrizgette a kiürült fagyis dobozkáit, és kisegített, így volt, amiben megvessem magjaimnak a melegágyat. Fogalmam nem volt, hogyan kell palántákat nevelni, soha nem csináltam.
Próba szerencse alapon az idén nekifogtam, a legnagyobb reménykedéssel, hátha lesz belőle valami. Sok olvasás és érdeklődés után megtudtam, hogy legjobb, ha március végén, április elején elkezdem a palántázási folyamatot. Hát egy kicsit megkésve – április második felében –, de nagy lelkesedéssel nyomkodtam bele fagyisdobozonként hat magot az állítólag jól tápozott virágföldbe.
Készítettem négy dobozt, amiben kápiák, és négyet, amiben kaiforniai paprikák várják a szebb jövőt. Ügyesen markerrel ráírtam a doboz oldalára a K és P megkülönbözető jelzést, hogy ha már fejlett növénykék lesznek, akkor is tudjam, melyik másik. Sokat törtem a fejem, hogy a növény kibújásáig – melegház és tapasztalat hiányában – hogyan tudnék melegebbet biztosítani a magoknak: rendes háztartási fóliával takartam le a dobozokat, gondolván, hogy a befőtteket is épen és szépen megtartja télire. A fólia tetejét meglyuggattam, hogy ne penészedjenek be, és nyugodtan tudjanak levegőzni a magok. Majd következett a drukkolási időszak több részletben. Először azért, hogy kibújjanak, aztán azért, hogy ne sárguljanak meg, és két sziklevélen kívül legalább még egy rend kinőjön.
Amint a növényke kidugja a fejét a földből, jobb, ha levesszük a fóliát a dobozról, mert különben hamar megpenészedik. Az első levelek kinövése után következik a kockázatos időszak: vajon kinő-e még a többi lapi is, és megfelelő minőségű lesz-e ahhoz, hogy elbírja a kinti „megpróbáltatásokat”. A mi palántáink már – nem akarom elszólni magam –, de a második, sőt egyesek a harmadik rend levélkénél tartanak. Kinézetükben a nagykönyv által előírt összes szabálynak megfelelnek: sötétzöldek, egyenesen nőnek felfele, nem veszik el egymás elől az áldott napsugarat, és jó tartós szárakon állnak. Remélem, pár hét múlva már kiültetésre alkalmas virágokkal is fognak rendelkezni. Ha nem, indulhat a palántabeszerzési akció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése