Póré: kötelező megkóstolni!

Amióta találkoztam a póréhagymával, beleszerettem. Nem volt nehéz, ez a nagyra nőtt zöldhagyma látványa elsőre belopja magát mindenki szívébe, aztán ha az ember még bele is harap, nincs menekvés. Azóta minden ősszel körözöm a piacon – szerencsére hozzánk is eljuttatják az élelmes termelők. Az igazi szerelem akkor teljesedett ki, amikor a tavaly úgy döntöttem, kipróbálom saját földben megtermelni, és bevásároltam egy csomag póréhagyma magot. Leírhatatlan boldogsággal rágcsáltam a másfél araszos csodahagymákat.

A póréhagyma őshazája valószínűsíthetően a Földközi-tenger környéke, illetve Ázsia, termesztése 3000 évvel ezelőtt Mezopotámiában kezdődött – említik a sumér birodalom tábláin is. Kheopsz fáraó katonái harci sikereik elismeréseképpen gyakran kaptak póréhagymát, Egyiptomban a mai napig népszerű.
Kedvező étrendi hatásai miatt a póréhagyma kedvelt volt a rómaiak körében is. Néró császár hangszálainak karbantartására kifejezetten gyakran fogyasztotta a belőle készült levest.
Mifelénk nem annyira elterjedt vagy közkedvelt, annál is inkább, mert az emberek nem ismerik, esetleg nem tulajdonítanak nagyobb jelentőséget a kipróbálásának. Pedig az íze merőben más, mint a hagyományos hagymáé: nem csíp, és elfogyasztása után nem bűzlik annyira az illóolajtól.
Nyersen kiváló tartozéka salátáknak, fogyaszthatjuk reggelire vajas bagettel, vagy használhatjuk főtt ételek alapanyagának is. Ez utóbbinál ízletesebb, ha vajon vagy olívaolajon pároljuk meg a minél vastagabb karikákra vágott hagymákat, amelyek majd puhán omlanak szét kevergetés közben. A vajon párolt póré tökéletes fűszere a friss kerti kakukkfű és rozmaring. Ehhez nem kell már más, csak egy kevéske főtt krumplit adagolni, és kész is az ínycsiklandozó őszi kedvderítő.
Mivel alacsony energiatartalmú és nagy mennyiségben tartalmaz sokféle vitamint és ásványi anyagot, anélkül színesíti táplálkozásunkat, hogy túl sok kalóriához jutnánk elfogyasztásával. Nem szabad megfeledkeznünk magas rosttartalmáról és A-provitamin, C- és E-vitamin tartalmáról sem, amelyek – antioxidánsként – védik sejtjeinket.
A XX. század elején sikerült kivonni a póréhagyma nedvéből olyan mézgafajtákat, amelyek gyógyítják a garat, a gége, a légcső, valamint a hörgők gyulladását, hiszen köptetőként szolgáltak.
Az egyik legfenségesebb eledelünk a póréhagymából készített krémleves. Nem kell más hozzá, csak egy nagy szál póré, két-három cikk fokhagyma, két krumpli és két murok. Miután egy csepp olajon megpároltuk a zöldségeket, és kellőképpen megpuhultak, turmixoljuk össze, majd öntsük fel vízzel, és hagyjuk összefőni. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. A gőzölgő, élénkzöld levesbe reszeljünk jó sok sajtot, koronázzuk meg egy kanál tejföllel, és pirítsunk hozzá kenyeret. A tetejét szórjuk meg frissen vágott hagymakarikákkal. Garantáltan még egy tányér levest fogunk kérni a második fogás helyett.
http://hirmondo.ro/index.php/melleklet/koernyezetuenk/3148