2010. május 4., kedd

A cserebogár színre lép



Számomra egyike az igen csak félelmetes dolgoknak a cserebogár. Mivel csak háromévente lépnek színre hálistennek, emlékeim és hátborzongásaim egyik évről a másikra halványodnak. Sőt elmúlnak. De tegnap este, miközben elleptek a kártevők szempillantás alatt fel tudtam idézni az összes cserebogáros éneket és viccet, ami csak eszembe jutott. Ütemes jégesőszerű koppanással csapdosták a ház tetejét és rajzottak az összes alma, szilva és mindenféle fáinkon, orgona, aranyeső, japánbirs és jázmin bokrainkon. Állítólag kedvencük a málna friss hajtása, a cser és tölgyfa levele, ritkábban ellepik a cseresznye és szilvafát is. Az, hogy nálunk még a műanyag kerti szemetest, a háztetőt és csatornát is ellepték, megváltozott ízlésvilágukra enged következtetni. Először azt hittem, valami számomra ismeretlen bogár, lepke vagy ilyesmi, amit eddigi rövid falusi pályafutásunk alatt még nem ismertem meg. Aztán rájöttem, hogy ez biza nem más, mint a háromévente visszatérő frászom, a cserebogár. Csúnyák, félelmetesek és kártevők. Egyetlen pozitív dolgot hallottam róluk: falusi emberek reggel a hibernáló cserebogarat lerázzák a fáról, hidegvérrel összeszedegetik, és a tyúkoknak vitamindús ebédet főznek belőle.
Kifejlődésük-, míg a bábból szép kövér és hangos zabagéppé válnak- átlagban három évig tart. Vegyük csak a folyamatot visszafelé: ezek a helikopterszerű kártevők feleszik az összes friss halványzöld tavaszi hajtásunkat, aztán jóllakottan elindulnak társat keresni, majd párosodnak. A szexuális élvezet után a nőstény befúrja magát a frissen kapált földünkbe- mintha direkt nekik készítettük volna elő- és kezdődik a tojásrakás. Az „ősanya” rövidke, de élvezettekkel teli élete ezzel befellegzett: az újdonsült bábok elkezdhetik földi pályafutásukat. Két évig a föld alatt zabálnak minden számukra ehetőt- kezdetben sima földet, majd terméseink gyökerét. A harmadik évben nagy örömünkre, felszínre törnek, és kezdődik elölről a folyamat. Nagyjából ezért élnek, hogy egyenek, párosodjanak, szaporodjanak és kárt tegyenek. És hogy újabb kártevőket hagyjanak maguk után.
Életformájuk következtében- abban az évben, mikor április végén, május elején megjelennek a gazsók, ahogy egyes vidékeken hívják - ne számítsunk bőséges gyümölcs és zöldségtermésre. Nem vigasztaló, de a tavaly tonnaszámra elpazarolt almáinkat, idén ősszel minden bizonnyal majd szívesen befogadnám a pincébe.

1 megjegyzés:

  1. A hagymák közt, az ágyás szélén elég sok a hangya. Náluk találtam egy bogarat, azaz egy felet. Azt hiszem csípték a cserebogarat...

    VálaszTörlés