Készítsünk borvíztérképet

A kép illusztráció: homoródi borvíz

Arra gondoltam/tunk, hogy a már meglévő nyomtatott borvíztérképet bővítsük egy internetes, bárki számára hozzáférhető google térképpel. Adatokkal, fényképekkel, élménybeszámolókkal, legendákkal, keletkezési történetekkel stb. Elkezdődtek az első lépések, ha bárkinek, bármilyen infója van Hargita és Kovászna megyei borvízforráskoról, pontos - általa ismert- névvel és körülbelüli vagy pontos megtalálhatósággal, akár fénykép kísértében küldje, linkelje, értesítsen, írjon, szóljon. Személyes élményeket, fényképeket is várunk.

Programváltozás

A fényképes beszámoló ezennel elmarad, végül csak egy kicsit nagyobb séta lett a városban. Lerohadt a kocsi megint. Így borvíz nélkül tértünk haza. A hóra nem panaszkodhatok, egyre nagyobb és kedvemre valóbb. Kezd megint szép tél lenni.

Havazi, zik, zik, zik

De jó, de jó, az éjszaka megint téllé vedlettünk. Most elmegyünk borvízért Kovásznára, és még Zabola is tervbe van véve, aztán jelentkezem havas, borvizes képekkel. Addig is lehet - üzenetekkel- bővíteni a borvíztérképet.

Nem olyan szívderítő

Még havat kíván a természet

Valahol itt nyargalta a nyuszi

Vaddisznó vakond vagy hörcsög túrások. Nem tudtuk eldönteni.

Január vége van lassan, mindenütt nagy pelyhekben hull a hó, kivéve nálunk. Egy fikarcnyi hó sincs, sőt teljesen úgy viselkedik a természet, mintha Londonban laknák: köd és sár. Még délelőtt akad egy kis nap, de hamar felszívódik. Elmentünk sétálni a határba, sok készülődés után, de nem sok minden történik ilyenkor. Sár, sár és sár. Ritkán van ilyen, hogy nem sok szépet látok  a természetben, szinte sosem volt, de ma mégis egy ilyen nap volt. Kimentünk egy darabig, aztán megláttunk egy juhászkutyát és visszafordultunk. Annál is inkább, mert kedvenc virágos gumicsizmámmal, mikor épp egy pocsolyát próbálgattam-mértem-, éreztem, hogy szivárog befele. Akkor vettem észre, hogy a bal lábamnál a talpa szélén egy jó három centis hasadás van...Így tehát hazafele placcsogtunk. Közben láttunk egy nyuszit, ott húzott el előttünk. Kicsi volt és gyors.
… előbb vagy utóbb rájön az ember, hogy ő maga saját lelkének főkertésze, életének irányítója. Felfedezi a gondolkodás törvényszerűségeit magában, és egyre pontosabban megérti, hogyan alakítják gondolatai jellemét, körülményeit és sorsát." James Allam

Soha nem eléééééég

Zöldségelvonási tüneteim vannak. Bármennyit, bármit- csak friss legye és zöld, vagy lehet színes is, pl.retek- bármekkora mennyiségben. A baj az, hogy tél derekán nem érem be egyfajta zöldséggel.

Mi legyen a karácsonyfával?

Vízkeresztig állítólag a leglustább angyal is visszaviszi a fát az erdőbe… De mi van akkor, ha már jóval túlléptük január hatodikát, és puszta érzelmi kötődésből az angyal még egy kicsit hagyja, hogy gyönyörködjünk a díszbe öltöztetett fában?

Most már fájó szívvel nyugtáztuk, következik az a hétvége, amikor lebontjuk a karácsonyfát, és visszaadjuk az anyatermészetnek. Gyerekkoromban mindig a negyedikről a lépcsőház ablakán dobtuk ki a fát – onnan közelebb volt a szemetes –, majd elráncigáltuk a többi lekókadt példányhoz. Aztán onnan, ki tudja hova, de elvitte őket az angyal.

Tavaly földlabdás fát kerestünk, úgy gondoltuk, hogy akkora a kert, hogy a kerítés melletti rész megbírja, ha nagyjából minden harmadik évben ültetünk egy fenyőt. Interneten találtunk is megvásárolható „élő” fenyőket, de akkora árat kértek értük, hogy mégis a hagyományos karácsonyfa mellett döntöttünk.

Itt csak akkor jön a probléma, ha elmúlik karácsony, és valamit kell kezdeni a lecsupaszított fával. A tömbházas példányok mindig a szemetes mellett végzik, aztán ki tudja hová kerülnek. A falusi vagy házközeli karácsonyfák kicsit szerencsésebb helyzetben vannak – mármint környezetbarátabb végük lesz. Ezeket vagy tüzelőnek hasznosíthatjuk – kiváló tűzindító és gerjesztő lesz a fenyőből, csak hamar leég, ezért kell pótolni tartósabb dió- vagy bükkfával.

Ha foglalkozunk a házkörüli hulladék komposztálásával, nyugodtan gazdagíthatjuk apróra vágott fenyőfa- darabkákkal is. Jó ötlet lehet az is, ha a tömbházas karácsonyfákat falusi ismerősökhöz szállítjuk, mintsem hogy a város szemetesei mellett éktelenkedjenek hetekig, a rajtuk felejtett szaloncukros papírokkal.http://www.hirmondo.ro/web/index.php/kornyezetunk/19265-legyen-karcsonyfval.html

Könnyfakasztó egészség

Nyáron, bevallom, elég sok keresetlen szóval illettük a kertünkben gyomnövényként ékeskedő, megszámlálhatatlan tormát. Irtottuk is rendesen, ahogy tudtuk, de sokszor – gondolom, a bőséges esőzésnek köszönhetően – mégsem bírtunk vele, és szinte terméseink fejére nőtt.

Most pedig visszasírjuk a nyári bőséges tormatermés zsenge példányait, amit egy mozdulattal le lehetne reszelni, és nem kellene kínlódnia kiszáradt, elfásodott, öreg, téli darabokkal. Szerintem nincs olyan háztartás, ahol a hagymavágás hoz hasonlóan, ne próbáltak volna ki minden lehetséges módszert arra, hogy a művelet ne váljon könnyfakasztóvá. Ismerősi körömben legalábbis már felmerült sok lehetséges módszer: próbálkoztak a „torma húsdarálóban, rajta nejlonzacskó”-módszerrel, de használtak reszelés közben búvárszemüveget is. A torma antibakteriális ha tását a benne található glikozidoknak köszön heti, a mustár olaj viszont fokozza a nyálkahártyák vérellátását, a kálium pedig serkenti a veseműködést. A reszelttormát vese- és húgyúti fertőzések, valamint bronchitis esetén is ajánlják, és a felső légutak hurutja esetén a torma és méz keveréke kiváló gyógyír lehet. A népi gyógyászatban a frissen reszelt tormát pakolásként is hatásosan alkalmazzák. A torma csípős illóolajának beléegzése tisztítja a légutakat, ezért sok helyen a tormát az egészség szimbólumának tartják. A reszelt torma az egyik legegészségesebb téli kincsünk, ha nem akarunk sírn i, beszerezhetjük elkészítve – 7 lejért egy üveggel – a piacról is. 

http://www.hirmondo.ro/web/index.php/kornyezetunk/19264-Knnyfakaszt-egszsg.html

Tavaszt loptunk a télbe

Úgy viselkedik az idő, mintha tavasz lenne, és nem január közepe. El van olvadva az összes hó, felengedett a föld, és kezdenek nőni a rügyek. Tele lett az udvar cinkékkel, szajkókkal, verebekkel. Nagyon sok madarunk van, de nagyjából ennyi fajt ismerek fel. elég hadi lábon állok a madarakkal. A mókusok is egyre élénkebben ugrálnak a kerítésen. Szóval, beindult  az élet. Én azért még reménykedek, hogy lesz egy hó az idén, hiszen nem tudtam kiélvezni, hemperegni, hógolyózni, hóembert készíteni, szánkózni.
Mindezek mellett, a nagy megenyhülés örömére, ma bepótoltuk az ősszel elmulasztott ganézást.Amennyire tudtuk ketten, talicska, lapát és gereblye, segítségével. Aztán a tavaszi szántással, majd beleforgatódik a földbe, és ha ez sem lesz elég, akkor bizony egy kevés műtrágyához is folyamodunk. Addig, még utána olvasok, hogy, mivel lehet élénkíteni a kertet. Egyelőre megtettük az első lépéseket, és várjuk az áldásos hótakarót.

Hm, vajon ilyen lesz?

Ebédre elkészítettük életünk első lasagne-ját. Kíváncsi vagyok, milyen lesz. Egyelőre, úgy hallom, hogy erősen nagy munkában van a lerben. Úgy gondolom, hogy jót fog tenni a ledolgozott reggeli két  szelet kenyérkének.