Nem olyan szívderítő

Még havat kíván a természet

Valahol itt nyargalta a nyuszi

Vaddisznó vakond vagy hörcsög túrások. Nem tudtuk eldönteni.

Január vége van lassan, mindenütt nagy pelyhekben hull a hó, kivéve nálunk. Egy fikarcnyi hó sincs, sőt teljesen úgy viselkedik a természet, mintha Londonban laknák: köd és sár. Még délelőtt akad egy kis nap, de hamar felszívódik. Elmentünk sétálni a határba, sok készülődés után, de nem sok minden történik ilyenkor. Sár, sár és sár. Ritkán van ilyen, hogy nem sok szépet látok  a természetben, szinte sosem volt, de ma mégis egy ilyen nap volt. Kimentünk egy darabig, aztán megláttunk egy juhászkutyát és visszafordultunk. Annál is inkább, mert kedvenc virágos gumicsizmámmal, mikor épp egy pocsolyát próbálgattam-mértem-, éreztem, hogy szivárog befele. Akkor vettem észre, hogy a bal lábamnál a talpa szélén egy jó három centis hasadás van...Így tehát hazafele placcsogtunk. Közben láttunk egy nyuszit, ott húzott el előttünk. Kicsi volt és gyors.
… előbb vagy utóbb rájön az ember, hogy ő maga saját lelkének főkertésze, életének irányítója. Felfedezi a gondolkodás törvényszerűségeit magában, és egyre pontosabban megérti, hogyan alakítják gondolatai jellemét, körülményeit és sorsát." James Allam