Hogy labrador vagy retriever kell, azt egészen pontosan nem
tudtuk mi sem, de az biztos, hogyha valamelyiknek a szemébe egyszer
belenéz az ember, akkor az örök szerelem. Sokáig tervezgettük, ha majd
egyszer kutyánk lesz, milyen is legyen, mi lesz a neve, hol fog lakni,
és persze a nagy kirándulásokat is. Aztán egyszer az álom valóra vált:
Bodza, a 10 hetes golden retriever egy szeptemberi napon kissé
bizonytalanul, de birtokba vette új házacskáját.
A tíz hét még nagyon kevés emberi időben számítva, így hát azt
gondoltuk, hogy kicsi puha szőrgomolyával fogunk játszadozni, de ez az
idő egy nagytestű kutyánál már egészen komoly méreteket jelent. A kutya
kinézetre nagy, de belül egy igenis pici eb lakozik. Az esti
húsz-harminc perces séták után már csak egy „vigyél haza” tekintet
következik, és szinte képes a pórázról négy lábbal ledőlni, majd édesen
szunyálni, annyira mélyen, hogy azt már embernél horkolásnak hívják.
Napról napra Bodza a legnagyobb hős a vidéken – mármint kapun belül
–, lassan két lépést nem lehet lépni anélkül, hogy nadrágnál, táskánál,
szvetternél, kabátnál fogva ne ráncigáljon magával. Kapun kívül teljesen
más a helyzet. Az esti sétákat csak apránként lehetett bevezetni:
méterről-méterre haladtunk. Az első alkalommal, ahogy kiléptünk a kapun,
a kis gombszemű büszkén húzott a pórázzal, egészen pontosan vagy öt
métert haladtunk, aztán gyorsan nyüszítve kellett visszaszaglásznunk a
biztonságos, bejáratott úton a háza felé. Minden nap újabb és újabb
métereket fedeztünk fel az „idegenben”.
Az utcai kutyákkal való barátkozás egy külön fejezet a Bodza
életében: nem megy még nagyon ez neki. Ha a többi eb kerítésnek feszülve
ugat, csahol, és barátkozna vele, ő átmegy kúszó üzemmódba, és úgy
tesz, mintha ott sem lenne, s minden vágya az, hogy valahogy jussunk már
haza.
A kutya–macska barátság, amint azt már rég tudjuk, nem a
legfelhőtelenebb. Ritka az olyan kapcsolat, amelyik édes együttélést von
maga után. Bodza, mivel a nagyon barátságos kutyák közé tartozik, már
az első alkalommal szeretett volna macskabarát lenni, feltéve, ha
beleegyező játszópartnerre akadt volna.
Egyetlen „kommunikációs akadálya” a közelebbi kapcsolatnak, hogy a
kutyák, amikor a farkukat mozgatják, akkor játszani szeretnének, a
macskák pedig ugyanezt a mozdulatot vészjelzésre, vadászásra használják.
http://hirmondo.ro/index.php/melleklet/koernyezetuenk/2132
2011. szeptember 20., kedd
2011. szeptember 15., csütörtök
Bodza szocializálódik
Lassan két hete nálunk lakik Bodza, és egyre inkább kezdi otthon érzeni magát. Az első napokban kb. egy négyzetméter területen éldegélt, vagyis nem volt hajlandó onnan elmozdulni. Mostanság pedig már a házba is bekívánkozna. Édes kicsi bárány, puha szőrgomolya, olyan "simogass egész nap"szemei vannak. Valahogy arról kéne leszoktassuk, hogy ne rágja le az összes ruhát rólunk. Bár, így ahogy elnézem, még csak most kezdődik az igazi rágási időszak.
Esténként sétálni szoktuk vinni, bár jó lenne bevezetni a minden este séta elvét. Egyre nagyobb távolságokat teszünk meg, egyre kinebb merészkedik, de azért igyekszik csak óvatosan. A tegnap például úgy terveztük, hogy lemegyünk a keresztútig, a hátsó úton menve. Ahogy kimentünk a kapun (persze pórázon) már az összes szomszéd kutya kezdett nekiugrani a kerítésnek. Szegény kicsi Bodza pedig nyüszített, és mindenáron szeretett volna felugrani az ölömbe. Aztán valahogy meggyőztük, hogy menni kell tovább, a bátor kutyák felemelt fejjel mennek el a többiek mellett:). Az eredmény az lett, h. szinte hason kúszva iszkoltunk el a többiek előtt. Még kell szokni a szocializálódást.
Esténként sétálni szoktuk vinni, bár jó lenne bevezetni a minden este séta elvét. Egyre nagyobb távolságokat teszünk meg, egyre kinebb merészkedik, de azért igyekszik csak óvatosan. A tegnap például úgy terveztük, hogy lemegyünk a keresztútig, a hátsó úton menve. Ahogy kimentünk a kapun (persze pórázon) már az összes szomszéd kutya kezdett nekiugrani a kerítésnek. Szegény kicsi Bodza pedig nyüszített, és mindenáron szeretett volna felugrani az ölömbe. Aztán valahogy meggyőztük, hogy menni kell tovább, a bátor kutyák felemelt fejjel mennek el a többiek mellett:). Az eredmény az lett, h. szinte hason kúszva iszkoltunk el a többiek előtt. Még kell szokni a szocializálódást.
2011. szeptember 5., hétfő
Izgulááááááás
Ma érkezik Bodza a 10 hetes golden retriever kölyök. Kezdődik az összeszokás, és az összeszoktatási időszak, barátkozás Máfinnal, és azt hiszem egy kutyanyüszítéssel tarkított éjszaka elé nézünk. Beszámoló és képek majd a továbbiakban.
Bíbor kasvirág a csodaszer
Régen a megfázások és influenzák időszakában felvilágosultabb
családorvosunk jóvoltából, Paracetamol és antibiotikumok helyett mindig
Echinacea-cseppet kaptunk, mivel orvosi diplomája mellett homeopatikus
tudásra is szert tett, s ha csak lehetett, ilyenfajta szerekkel
gyógyította pácienseit. Ekkor kerültem kapcsolatba a természet adta
gyógymódokkal, és saját bőrömön tapasztalva – öt kicsi homeopatikus
bogyó már képes a csodára – jöttem rá, hogy bizony hatékonyabbak
sokszor, mint a vegyi gyógyszerek.
Akkor még fogalmam sem volt, hogy mi az Echinacea, de azt tudtam,
hogy a nátha pillanatok alatt elillan tőle. Nem azért szedtünk
természetesebb gyógyszereket, mert divat, hanem mert hatékonysága
érezhetően megbízhatóbb volt. Echinacea-csepp mindig volt a hűtőben,
afféle csodaszerként tekintettünk rá. Így hát nem véletlen, hogy
svédországi kirándulásunk alkalmával a kastélyok kertjéből mindenképp
haza akartam menekíteni, terjeszteni, szaporítani az Echinacea magjait.
Szárítgattam, óvtam-védtem pár virágot, gondosan becsomagolva, hogy a
repülőtéri vizsgálatokat is megússzák, aztán valahogy mégis elkallódtak.
Legnagyobb meglepetésemre az szolgált, mikor itthon is megláttam több parkot díszíteni a magas, tekintélyes, hamvas rózsaszín virágot. Az Echinacea vagy bíbor kasvirág erős gyümölcsillatot árasztva nálunk is díszíti a tereket júliustól szeptemberig. Teljesen egyedülálló virágzata van.
Az első évben szabványos, egyetlen, lila-piros virágot termel. A második évtől a sziromlevelek dupla sorban jelennek meg a szárakon. Télen a virágfejek a növényen maradhatnak, ezzel táplálékot adnak a madaraknak. A kasvirág a kedves virág jelzőt is kapta, mert barna és kúpos közepű fészkének virágszirmai sugárszerűen helyezkednek el, színük pedig a szőröktől élénk rózsaszínű, illetve halvány bíbor árnyalatú. Innen származik népies elnevezése is: bíbor kasvirág, kúpvirág, bíbor kúpvirág. Észak-Amerika középső részén őshonos, valamint házi kertek ismert dísze. Tudományos nevét a görög echinos (sündisznó) szóból is származtatják. Elnevezése kettős találat, mert a virág közepe egy összegömbölyödött sündisznóra hasonlít, másrészt utal arra is, hogy a virág, akárcsak a sündisznó tüskéi, védelmet nyújt, mert segítségével szervezetünk ellenállóképességét jelentősen növelhetjük.
Az indiánok a gyökeréből készült meleg borogatást a sebesülések összes fajtájára, a rovarharapásokra és fullánkos csípésekre, valamint kígyómarásra alkalmazták. Használták szájöblítőként fog- és ínyfájdalmakra, s itták teáját megfázás, himlő, kanyaró, mumpsz és ízületi gyulladás ellen.
Manapság gyökerét vagy az egész növényt használják fel, melyekből elsősorban alkoholos kivonat készül, de ismert szárított gyógynövény- és teakeverék, kenőcs, illetve tabletta változata is. A növény leghatásosabb része a nyers gyökér.
Széles körben alkalmazzák a nátha, valamint az influenzaszerű megbetegedések tüneteinek enyhítésére és a betegség időtartamának lerövidítésére. Külsőleg nehezen gyógyuló sebek, gyulladásos bőrbetegségek esetén alkalmazható. Az Echinacea a nyelven bizsergő érzést okozhat, ami természetes jelenség, nem veszélyes.
http://hirmondo.ro/index.php/melleklet/koernyezetuenk/1607

Legnagyobb meglepetésemre az szolgált, mikor itthon is megláttam több parkot díszíteni a magas, tekintélyes, hamvas rózsaszín virágot. Az Echinacea vagy bíbor kasvirág erős gyümölcsillatot árasztva nálunk is díszíti a tereket júliustól szeptemberig. Teljesen egyedülálló virágzata van.
Az első évben szabványos, egyetlen, lila-piros virágot termel. A második évtől a sziromlevelek dupla sorban jelennek meg a szárakon. Télen a virágfejek a növényen maradhatnak, ezzel táplálékot adnak a madaraknak. A kasvirág a kedves virág jelzőt is kapta, mert barna és kúpos közepű fészkének virágszirmai sugárszerűen helyezkednek el, színük pedig a szőröktől élénk rózsaszínű, illetve halvány bíbor árnyalatú. Innen származik népies elnevezése is: bíbor kasvirág, kúpvirág, bíbor kúpvirág. Észak-Amerika középső részén őshonos, valamint házi kertek ismert dísze. Tudományos nevét a görög echinos (sündisznó) szóból is származtatják. Elnevezése kettős találat, mert a virág közepe egy összegömbölyödött sündisznóra hasonlít, másrészt utal arra is, hogy a virág, akárcsak a sündisznó tüskéi, védelmet nyújt, mert segítségével szervezetünk ellenállóképességét jelentősen növelhetjük.
Az indiánok a gyökeréből készült meleg borogatást a sebesülések összes fajtájára, a rovarharapásokra és fullánkos csípésekre, valamint kígyómarásra alkalmazták. Használták szájöblítőként fog- és ínyfájdalmakra, s itták teáját megfázás, himlő, kanyaró, mumpsz és ízületi gyulladás ellen.
Manapság gyökerét vagy az egész növényt használják fel, melyekből elsősorban alkoholos kivonat készül, de ismert szárított gyógynövény- és teakeverék, kenőcs, illetve tabletta változata is. A növény leghatásosabb része a nyers gyökér.
Széles körben alkalmazzák a nátha, valamint az influenzaszerű megbetegedések tüneteinek enyhítésére és a betegség időtartamának lerövidítésére. Külsőleg nehezen gyógyuló sebek, gyulladásos bőrbetegségek esetén alkalmazható. Az Echinacea a nyelven bizsergő érzést okozhat, ami természetes jelenség, nem veszélyes.
http://hirmondo.ro/index.php/melleklet/koernyezetuenk/1607
2011. augusztus 23., kedd
Csemegézzünk kukoricát!
A főtt kukorica nyáron egyik kedvenc eledelünk: fesztiválok,
vidámparkok, sétányok, koncertek, szabadtéri előadások elengedhetetlen
tartozéka. Nincs olyan ember, aki ne szeretné, és legalább néha ne
engedne a kísértésnek, még ha borsos árat kérnek is el egy cső
kukoricáért. Szinte annyiba kerül a friss, sárga, gőzölgő kukorica, mint
amennyiért tavasszal megvehettünk egy zacskó vetőmagot.
Egyetlen magyarázat, amit a drágaságra tudtunk találni az, hogy
tároláskor túl nagy helyet foglal el. Ahhoz, hogy több cső kukoricát
tartósítani tudjunk akár télire is, vagy nagy méretű fagyasztóládával
kell rendelkezznünk, vagy lemondunk a csöves változatáról, és
blansírozzuk. A hirtelen fövő vízben leforrázott, majd fagyasztott
változata alkalomadtán még nagyon sok étel finom tartozéka lehet.
Hogy a csemegekukorica belépett életünkbe, nem is olyan régi dolog. Gyerekkorunkban még a disznóknak ültetett fajtáját ettük minden nyár elején. Hallani sem hallottunk arról, hogy létezik csemegekukorica, sietve főztünk pár csövet, míg meg nem öregedett, vagyis be nem érett annyira, hogy morzsolni lehessen. A kukoricahántás és morzsolás a hidegebb esték velejárója volt: sálba, sapkába burkolózva kiültünk a tornácra, és bontottuk a kukoricát a tyúkoknak. Majd, ha elegendő összegyűlt, azon versenyeztünk, hogy kinek jut az a felnőtt feladat, hogy darálhasson.
A csemegekukorica ma már könnyűszerrel beszerezhető. Ha megkívánjuk, elegendő ellátogatni bármelyik falunapra, egész biztosan a miccs mellett árulnak kukoricát is. A csemegekukorica jelentős vitamin- és ásványi anyag forrás. A friss szemek A-vitamint, béta-karotint, B1-és B2 vitamint, kalciumot, magnéziumot, vasat, nátriumot, káliumot és cinket is tartalmaznak.
Fogyasztása számos jótékony hatással van a szervezetünkre. Mivel B1 vitamint tartalmaz, mondhatjuk, hogy a vidámság forrása, mert ez felelős a jó közérzetünkért, hiányában gyorsabban válunk idegessé, depresszióssá. A szemekben lévő vegyületek segítenek megőrizni a szellemi frissességet, gyorsítják szervezetünkben az információáramlást, csökkentik a stresszt.
A csemegekukorica javítja a nyálkahártyák ellenállóképességét, részt vesz a vércukorszint szabályozásában. Szinte minden részét fel lehet használni a betegségek megelőzésére, kezelésére. A levelének főzete segít megelőzni a vesebántalmakat, vesekő kialakulását, csökkenti a húgyúti és hólyagpanaszokat. A kukoricabajusz teáját has- és vízhajtó hatása miatt a természetgyógyászatban is alkalmazzák.
http://hirmondo.ro/index.php/melleklet/koernyezetuenk/975-csemegezzuenk-kukoricat

Hogy a csemegekukorica belépett életünkbe, nem is olyan régi dolog. Gyerekkorunkban még a disznóknak ültetett fajtáját ettük minden nyár elején. Hallani sem hallottunk arról, hogy létezik csemegekukorica, sietve főztünk pár csövet, míg meg nem öregedett, vagyis be nem érett annyira, hogy morzsolni lehessen. A kukoricahántás és morzsolás a hidegebb esték velejárója volt: sálba, sapkába burkolózva kiültünk a tornácra, és bontottuk a kukoricát a tyúkoknak. Majd, ha elegendő összegyűlt, azon versenyeztünk, hogy kinek jut az a felnőtt feladat, hogy darálhasson.
A csemegekukorica ma már könnyűszerrel beszerezhető. Ha megkívánjuk, elegendő ellátogatni bármelyik falunapra, egész biztosan a miccs mellett árulnak kukoricát is. A csemegekukorica jelentős vitamin- és ásványi anyag forrás. A friss szemek A-vitamint, béta-karotint, B1-és B2 vitamint, kalciumot, magnéziumot, vasat, nátriumot, káliumot és cinket is tartalmaznak.
Fogyasztása számos jótékony hatással van a szervezetünkre. Mivel B1 vitamint tartalmaz, mondhatjuk, hogy a vidámság forrása, mert ez felelős a jó közérzetünkért, hiányában gyorsabban válunk idegessé, depresszióssá. A szemekben lévő vegyületek segítenek megőrizni a szellemi frissességet, gyorsítják szervezetünkben az információáramlást, csökkentik a stresszt.
A csemegekukorica javítja a nyálkahártyák ellenállóképességét, részt vesz a vércukorszint szabályozásában. Szinte minden részét fel lehet használni a betegségek megelőzésére, kezelésére. A levelének főzete segít megelőzni a vesebántalmakat, vesekő kialakulását, csökkenti a húgyúti és hólyagpanaszokat. A kukoricabajusz teáját has- és vízhajtó hatása miatt a természetgyógyászatban is alkalmazzák.
http://hirmondo.ro/index.php/melleklet/koernyezetuenk/975-csemegezzuenk-kukoricat
Otthon készült fűszerolaj
35 lej – néztem szörnyülködve a 2,5 decis fűszeres olaj
árcímkéjét januárban. A kis üvegcse a polcon maradt, a nagy elhatározás
azonban nem tűnt tova. Éppen csak augusztusig kellett várni.
A különböző fűszerek aromájával dúsított olajak a kozmetikai ipartól a háromszéki konyhákig igencsak elterjedtek. Egészségügyi hatásukat mellőzve, maradjunk csak az aromáknál. A salátafogyasztás már nem csak nyári jelenség, legalábbis az éttermek menüjén külön tételként megjelenő Cézár, bécsi, Acapulco és egyéb hangzatos nevek ezt sugallják.
Elsősorban télen kissé ingerszegény a saláta: uborka, paradicsom, hagyma, alma, kínai kel, káposzta még csak kerül, de a fűszernövények az ablakban eléggé lustán tenyésznek. Nem úgy augusztusban, amikor a kertekben mosolyogva kunkorodik a csípős paprika, szárát már elfelejti a fokhagyma, és buján szerteágazik mindenféle fűszernövény.
„Olajológia”
A fűszeres olaj elkészítése gyerekjáték. Talán az a legfontosabb, hogy egy szép üvegünk legyen, lehetőleg átlátszó, hogy a flaska tartalmát precízen figyelhessük. A penész kizárása végett legyen a fűszer és az üveg is teljesen száraz. Ezen kívül étolajra lesz szükségünk, de ha nagyon bravúrosak vagyunk, (extra szűz) olívaolajt is használhatunk. Ez utóbbi legendásan egészséges, azonban jellegzetes aromáját könnyen elnyomja bármi. Köztes megoldásként használhatunk olcsóbb olívaolajat: a boltokban a „turtă de măsline” felirattal ellátott terméket keressük. Ez lényegében az olajbogyókból második préseléssel kisajtolt folyadék, ami nem olyan ízletes, mint az extra szűz, de egészséges, és árban közelít a napraforgóolaj árához.
Mit tegyünk az üvegbe?
Ezúttal történetesen egy olívás meg egy balzsamecetes üveget hasznosítottunk újra. Az üvegeket nyárias jellegű fűszernövényekkel tömtük meg: augusztus közepén már virágzik a bazsalikom, így fogyasztásra kevésbé alkalmas, de az üvegben szépen mutat, ráadásul aromás. A bazsalikombóbiták mellé került néhány levél is. A fokhagyma huncut fűszer: fél literhez 5 cikk azt eredményezi, hogy a fokhagyma minden mást elnyom. Persze készíthetünk tisztán fokhagymás olajat is, az is nagyon finom. A pikánsabb ízek kedvelői 2 cikk fokhagymát kombinálhatnak egy roppant csípős paprikával – tapasztalatunk szerint kellemesen fűszeres végeredményre számíthatunk. Esetünkben házilag termesztett oreganó és kakukkfű kapott helyet az üvegben, hiszen ezek a növények is most a legaromásabbak. Az olajban a növények virágai is jól érvényesülnek. (Aki télen akar fűszerolajat készíteni, az mozaikborssal, fokhagymával, babérlevéllel és kevés sóval is kísérletezhet. Szintén télen jön el a citromos változat ideje – ez főként halak mellé ajánlott.)
http://hirmondo.ro/index.php/melleklet/koernyezetuenk/1132
A különböző fűszerek aromájával dúsított olajak a kozmetikai ipartól a háromszéki konyhákig igencsak elterjedtek. Egészségügyi hatásukat mellőzve, maradjunk csak az aromáknál. A salátafogyasztás már nem csak nyári jelenség, legalábbis az éttermek menüjén külön tételként megjelenő Cézár, bécsi, Acapulco és egyéb hangzatos nevek ezt sugallják.
Elsősorban télen kissé ingerszegény a saláta: uborka, paradicsom, hagyma, alma, kínai kel, káposzta még csak kerül, de a fűszernövények az ablakban eléggé lustán tenyésznek. Nem úgy augusztusban, amikor a kertekben mosolyogva kunkorodik a csípős paprika, szárát már elfelejti a fokhagyma, és buján szerteágazik mindenféle fűszernövény.
„Olajológia”
A fűszeres olaj elkészítése gyerekjáték. Talán az a legfontosabb, hogy egy szép üvegünk legyen, lehetőleg átlátszó, hogy a flaska tartalmát precízen figyelhessük. A penész kizárása végett legyen a fűszer és az üveg is teljesen száraz. Ezen kívül étolajra lesz szükségünk, de ha nagyon bravúrosak vagyunk, (extra szűz) olívaolajt is használhatunk. Ez utóbbi legendásan egészséges, azonban jellegzetes aromáját könnyen elnyomja bármi. Köztes megoldásként használhatunk olcsóbb olívaolajat: a boltokban a „turtă de măsline” felirattal ellátott terméket keressük. Ez lényegében az olajbogyókból második préseléssel kisajtolt folyadék, ami nem olyan ízletes, mint az extra szűz, de egészséges, és árban közelít a napraforgóolaj árához.
Mit tegyünk az üvegbe?
Ezúttal történetesen egy olívás meg egy balzsamecetes üveget hasznosítottunk újra. Az üvegeket nyárias jellegű fűszernövényekkel tömtük meg: augusztus közepén már virágzik a bazsalikom, így fogyasztásra kevésbé alkalmas, de az üvegben szépen mutat, ráadásul aromás. A bazsalikombóbiták mellé került néhány levél is. A fokhagyma huncut fűszer: fél literhez 5 cikk azt eredményezi, hogy a fokhagyma minden mást elnyom. Persze készíthetünk tisztán fokhagymás olajat is, az is nagyon finom. A pikánsabb ízek kedvelői 2 cikk fokhagymát kombinálhatnak egy roppant csípős paprikával – tapasztalatunk szerint kellemesen fűszeres végeredményre számíthatunk. Esetünkben házilag termesztett oreganó és kakukkfű kapott helyet az üvegben, hiszen ezek a növények is most a legaromásabbak. Az olajban a növények virágai is jól érvényesülnek. (Aki télen akar fűszerolajat készíteni, az mozaikborssal, fokhagymával, babérlevéllel és kevés sóval is kísérletezhet. Szintén télen jön el a citromos változat ideje – ez főként halak mellé ajánlott.)
http://hirmondo.ro/index.php/melleklet/koernyezetuenk/1132

2011. augusztus 4., csütörtök
Életképek:)
![]() |
| A birtok birtokosa:) |
![]() |
| A lassan minden este jelentkező vihar eléggé megtépázta már, és persze az is sokat segítene, ha nem telefonnal fényképeztem volna... |
![]() |
| Kár, hogy az idén csak egyetlen hajnalka palátot sikerült beszerezni. Illyefalván 7 lakat alatt őrzik őket:) |
Lósósdi: csúnya, keserű, de hasznos
Július végére teljes díszbe öltözött a nyár
eleje óta magát bontogató lósósdi: a barnára érett virágok szinte
beleolvadnak a környezetbe. Hetek óta figyelem, és türelmetlenül vártam,
hogy beérjen ez a csúnya, de hasznos növény. Most, hogy szorgalmasan
begyűjtöttük a télire való adagot, a méteresre nyúló, aprócska
virágokban végződő kórók már nem is tűnnek olyan csúnyának. Sőt,
kifejezetten szépnek látom őket.
Cseppet sem kellemes emlékek
fűznek a lósósdihoz: gyerekkorom rémálma. Valahányszor gyomorproblémánk
volt, másodpercek alatt főtt is a víz a kályhán, időnk sem volt
gondolkozni, már töltötték belénk a keserű nedűt. Felnőtt fejjel
megértettem, hogy a hasmenés legtökéletesebb és utánozhatatlan
ellenszere, de akkor ki tudtak volna kergetni a világból egy fél pohár
édesítő nélküli lósósditeával.
A magyar népi gyógyászatban hasmenés
esetén rendszerint a termésekből és a magvakból készült gyógyteát vagy
alkoholos kivonatot fogyasztják. A levelek és a gyökerek főzetét
használják sebek lemosására, vagy az azokból készült kenőccsel a sérült,
beteg bőrfelületet kezelik. A virágos hajtások vagy a termések jó
eredménnyel alkalmazhatók a bakteriális eredetű, különösen nyáron
gyakori hasmenések megállítására, akár főzet, akár szeszes kivonat
formájában. A hazai lósósdi-fajok többségének termései gyermekeknél is
biztonsággal alkalmazhatók. A terméseket a fitoterápiában rendszerint
félérett vagy érett állapotban, önmagukban és más növényekkel
(libapimpó, apróbojtorján, tölgyfakéreg, kígyószisz, réti füzényfű)
összekeverve, gyógyteának elkészítve javasolják hasmenéses állapotok
kezelésére.
![]() |
| Elkezdődött a gyűjtögetés |
A tea elkészítéséhez felnőttek részére
egy evőkanálnyit főzzünk 3 dl vízben, az első tünetek jelentkezésekor
fél decit használjunk, és ezt óránként ismételjük meg, amíg nem érezzük a
hatását
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)








