Két év- két otthon- két munkahely

Ennyi minden történt, azóta, amióta itt lakom.

Hogyan raktározzunk télire tömbházban zöldséget, gyümölcsöt?

A tömbházas kamrák kilencven százaléka nagyon kicsi és meleg, általában a konyhából van leválasztva és szellőzőablaka a lépcsőházba nyílik. Ha mégis tartalékolni akarunk télire, hogy ne kelljen minden kiló murokért a piacra futkorászni, használjuk ki az erkélyt. A húsleveshez való gyökérzöldségeket-, murkot, petrezselymet, zellert- tárolhatjuk egy nagyobb homokkal megtöltött faládában. Használhatjuk a télire kiürített virágos ládákat zöldség teleltetőnek. A zöldségekre tegyünk több réteg homokot és helyezzük a ládát a fal mellé széltől, hidegtől védettebb helyre. Ha nagyon nagy tél lenne, takarjuk le ládát szőnyeggel, burkoljuk be pokrócba. Az üveges, fedett teraszon fagypont alatt is megélnek a zöldségek, de ha kifogunk egy tartósan mínusz 20 fok feletti telet, akkor bizony érdemes hamar elfogyasztani a zöldségeket.

Gyümölcsöt csak a nagyon enyhe télelőben tárolhatunk teraszon: csomagoljuk a teljesen ép, kézzel szedett almákat, téli körtét több réteg újságpapírba, így minden bizonnyal fogyaszthatjuk még a kevésbé fagyos napokon.

Novemver 30., virágoztass szerelmet!

András napjához kapcsolódik az egyik legtöbb szerelmi babona és kuruzslás. Egyes helyeken úgy tartották, hogy ha a még hajadon legények és leányok egész nap böjtöltek, nem ettek csak három szem búzát és csak három korty vizet ittak, akkor minden bizonnyal megálmodják jövendőbeli kedvesüket. Bevonva a természetet, esetleg megtudhatjuk, mit tartogat szerelmi téren a jövő. Vegyünk néhány szál orgona vagy aranyeső ágat, egyesével kössünk a szárukra – a recept szerint- rózsaszín szalagot, és közben gondoljunk, minden ágnál egy-egy szeretett személy nevére. Ha jól koncentrál az ember, elődeink kipróbált módszere szerint, esetleg azzal kerülhetünk szerelmi viszonyba, amely névvel felcímkézett ág karácsonyra kivirágzik. Ha meg nem, legfeljebb egy gyönyörűen kivirágzott aranyeső vagy orgona ág díszíti majd az ünnepi asztalt.

Örülünk a szemétnek!

Na persze, nem mindenik hulladék okoz boldogságot. Az ásványvizes műanyag flakonokból, bármennyire is „újrahasznosíthatóak’’- elég sokat megtartunk, mert abban hordjuk a házi tejet és a kovásznai borvizet - de a maradék még összetűrve is elég sok helyet foglal el egy szemetesben. Egy héten egyszer kerül elhordásra a szemét- nem úgy van mint megboldogult blokkos időszakunkban, hogy két almacsutkával és három flakonnal már vittük le a szemetet. Itt bizony taktikázni kell - nem vetünk csak úgy ész nélkül mindent bele a kukába. Amit nagyon muszáj, azt dobjuk a hivatalos szemetesbe, de az áldott jó háztartási szemét- a tojás, alma, körte, krumpli, murok és uborkahéj, kávézacc, teafű- kezd az arannyal vetekedni. Nem feltétlenül kell a banánhéjat vagy a lehullott fikuszleveleket egyenesen a szemetesbe vágni, hiszen ősidők óta létezik egy nagyszerű, házilag is remekül végrehajtható hulladékfeldolgozási módszer, a természetes lebomlás elvén működő komposztálás. Mivel van elég hely, elfér ott a kert végében alapon tavaly kezdtük gyűjtögetni a háztartási szemet, így lassacskán ügyes kis komposzt kupacocskánk kezd kialakulni. Jobban mondva, komposzt alap, mert ez még csak a kezdet. Utána néztem, mit mondanak a nagyok a komposztálásról, hogy ne csak az egyszerű mozdulat lebegjen a szemem előtt, hogy hátra gyalogolok a kert végébe és halomba gyűjtöm a hulladékot. Maga a komposztálás tulajdonképpen egy biokémiai folyamat, amikor is különböző mikroorganizmusok (baktériumok, gombák) enzimek, oxigén és hő segítségével szépen lebontják a szerves anyagokat. A beért humuszszerű anyag kiváló tápanyag a megművelendő kerti földre vagy a virágcserepekbe is. Most már tudatosan gyűjtögetünk: az idén a levágott fű, és a kiszedett gyom egy része is oda került a tárolóba. A komposztláda egyelőre a legegyszerűbb megoldással jött létre: egy betonozástól megmaradt fa keret, amit majd a massza növekedésével minden bizonnyal magasítanunk kell. Október végén az őszi szántás után igencsak elgondolkoztunk azon, hogy milyen jó lett volna, ha hamarabb neki fogunk komposztálni, mert akkor nem kellett volna kuncsorogjunk egy kis jó falusi ganéért a szomszédnál.

Készülődés

Gombakrém - leves

Már hetek óta kívánom a gomba levest. De nagyon. Csak valahogy sehogy sem akart összejönni, mindig olyankor jutott eszembe, mikor épp nem lehetett a piacra menni gombát venni, pl. este 8-kor.
Aztán megtörtént a dolog: beszereztem minden hozzávalót, és főztem egy nagy-nagy fazék levest. Némileg improvizáltam, mint mindig.
Kell hozzá egy kiló gomba- én csiperkét raktam, azt mindig lehet kapni és a legmegbízhatóbb. És elég zamatos is.  Két-három murok, friss kapor (a piacról), egy hagyma, savanyú tej, s ennyi.

A hagymát előre meg kell forgatni olajban, a karikára vágott murkokkal. Aztán rá dobálni az épp csak megmosott darabkákra szabdalt gombákkal. Pici vízzel felönteni, mert a gomba amúgy is sok vizet ereszt, és egy krémleveshez nem kell túl sok lé. Sózzuk, borsozzuk. S így szépen főddögélnek együtt, míg jól szét nem főznek. Aztán jött a botmixer- ha valakinek nincs, nem kell megijedni. Sokan azért nem készítenek krémleveseket, Ha eléggé szétfőzzük a hozzávalókat, akkor egy krumplipürényomóval is szinte tökéletes állagú levest készíthetünk. Miután pépesítettünk, adunk hozzá egy kis - legalább negyed liter-  savanyútejes eresztéket. Picit még főzzük egy kis kaporral. Majd tálalhatjuk, hogy kellő képen hűljön ki - a kémlevesek jobbak langyosan. Megmaradt két.három darab gombát szeletekre vágjuk, megszórjuk kaporral, és vajon megpirítjuk gyorsan evés előtt.  A ropogós darabkákat a tányérba dobjuk, egy kanál tejföllel.

Nagy színes lepke novemberben, a szobában!

Csak úgy, nézelődik.

Portörlő

Kint is bent is.

Együtt éltünk három napig, míg valahogy sikerült meggyőzni, hogy kint tágasabb.

Na ez ücsörgött a lámpán két napja, a szobában.

A város szélén kopogtat a hó

Hurrá, Sugásban havazik. Bár csak itt lenne már. Azt hiszem jelen pillanatban a környezetemben én vagyok az egyetlen ember, aki várja a havat. Ha tudnék elibe mennék, hogy megnézzem. De mivel, munkában vagyok, várok türelmesen. Néha hátra nézek az ablakra, reménykedve, hogy most már biztos havazik.
Ahhoz képest, hogy tegnap a nagyszobában egy Atalanta lepke üldögélt a lámpaburán. De csak úgy a semmiből lett oda, mintha az áttetsző papírburából született volna. Színes szárnyaival egyáltalán nem a telet juttatta eszembe. Fura a természet.