2010. november 29., hétfő

Örülünk a szemétnek!


Na persze, nem mindenik hulladék okoz boldogságot. Az ásványvizes műanyag flakonokból, bármennyire is „újrahasznosíthatóak’’- elég sokat megtartunk, mert abban hordjuk a házi tejet és a kovásznai borvizet - de a maradék még összetűrve is elég sok helyet foglal el egy szemetesben. Egy héten egyszer kerül elhordásra a szemét- nem úgy van mint megboldogult blokkos időszakunkban, hogy két almacsutkával és három flakonnal már vittük le a szemetet. Itt bizony taktikázni kell - nem vetünk csak úgy ész nélkül mindent bele a kukába. Amit nagyon muszáj, azt dobjuk a hivatalos szemetesbe, de az áldott jó háztartási szemét- a tojás, alma, körte, krumpli, murok és uborkahéj, kávézacc, teafű- kezd az arannyal vetekedni. Nem feltétlenül kell a banánhéjat vagy a lehullott fikuszleveleket egyenesen a szemetesbe vágni, hiszen ősidők óta létezik egy nagyszerű, házilag is remekül végrehajtható hulladékfeldolgozási módszer, a természetes lebomlás elvén működő komposztálás. Mivel van elég hely, elfér ott a kert végében alapon tavaly kezdtük gyűjtögetni a háztartási szemet, így lassacskán ügyes kis komposzt kupacocskánk kezd kialakulni. Jobban mondva, komposzt alap, mert ez még csak a kezdet. Utána néztem, mit mondanak a nagyok a komposztálásról, hogy ne csak az egyszerű mozdulat lebegjen a szemem előtt, hogy hátra gyalogolok a kert végébe és halomba gyűjtöm a hulladékot. Maga a komposztálás tulajdonképpen egy biokémiai folyamat, amikor is különböző mikroorganizmusok (baktériumok, gombák) enzimek, oxigén és hő segítségével szépen lebontják a szerves anyagokat. A beért humuszszerű anyag kiváló tápanyag a megművelendő kerti földre vagy a virágcserepekbe is. Most már tudatosan gyűjtögetünk: az idén a levágott fű, és a kiszedett gyom egy része is oda került a tárolóba. A komposztláda egyelőre a legegyszerűbb megoldással jött létre: egy betonozástól megmaradt fa keret, amit majd a massza növekedésével minden bizonnyal magasítanunk kell. Október végén az őszi szántás után igencsak elgondolkoztunk azon, hogy milyen jó lett volna, ha hamarabb neki fogunk komposztálni, mert akkor nem kellett volna kuncsorogjunk egy kis jó falusi ganéért a szomszédnál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése