2010. május 25., kedd

Ötéves akarok lenni!

Így jár az ember, ha napok óta gyerek kertészkönyveket olvas. A kezembe akadt egy, és utána nem győztem napokig lerakni a többi ötöt sem. Újra gyerek szeretnék lenni – hasított belém a felismerés.

Gondolatban 120 centire zsugorodtam, felkaptam a kantáros ruhácskát, a virágos gumicsizmát, és tekertem körbe a kertben pici öntözővel és ásóval. És ültettem, és ástam, és hallgattam a tücsköket, és azt, hogy hogyan nő a fű, és szemléltem a madarakat és bogarakat. Aztán boldogan a sok felfedezéstől, szinte egyhuzamban nyakaltam be vagy fél liter bodzalevet egy árnyékos, ágakból, lombokból és pokrócból kialakított búvóhelyen.

Eljátszottam mindent, ami régebb kimaradt, mert vagy blokkos gyerekek voltunk, és egyetlen kertészkedni való terület a virágcserép és az egy négyzetméteres erkély sarka volt, vagy pedig a falusi nagyszülőkhöz nem azért jártunk, hogy indián vigvamot építsünk a kertben, hanem leg - inkább füvet szedtünk a csirkéknek, lesepertük a tornácot, felszedtük alehullott almát és ilyesmik. Szóval inkább munka, mint szórakozás volt a kerti élet. A gyerek kertészkönyv pedig akkor talán még fogalom szintjén sem létezett – valami orosz folyóiratokban nézegettem, hogy hintáznak a gyerekek, és a Dolgozó Nő divat-oldalán, hogy a kantáros nadrág gumicsizmával a kertbe való. Egyetlen kerti szerszámommal, a tengeren vásárolt műanyag homokozó lapáttal szállítottam a csigákat a játszótér egyik sarkából a másikba.

Mindezek után most játékos, ötletes könyveket írnak halomra zöldfülű kertészeknek. A mostani gyerekek talán már ötévesen jobban fogják tudni, hogy melyik madár mi, és hogy mi a különbség a bükk és tölgy között. Elég csak belelapozni a könyvekbe, és megtudjuk, hogyan kell paradicsomot palántálni, hogy lehet macskamenta zoknit, fűszeres csuklópántot, kerti vigvamot, szélcsengőt virágcserépből, babzsákot és sok egyebet alkotni. Tanácsok vannak arra, hogyan kell ültetni, öntözni és gondozni egy növényt, hogyan nevelhetünk a lakásban is koktélparadicsomot, elkalauzolnak az érzékek kertjébe, ahol a bazsalikomtól a kerti zsázsáig rengeteg fűszernövénnyel megismertetnek. Egyszóval irigykedem: hű, bezzeg, és bújom hetek óta a könyveket.

(Ízelítőként: Jane Bull Kertészkedők könyve; Christiane Widmayr, Anneliese Kompatscher Gyerek és kert.)

1 megjegyzés:

  1. Én a magam részéről inkább elbújnék a kertben, mintsem dolgozzak. Jaj, holnap sajtótáj és Megyeháza nap.

    VálaszTörlés