Rendes szokásához híven már megint zuhogott az eső. Morogtam minek kell minden délután bokáig érő vízben és sárban álljon a kert, amit persze száz százalékos meleg páratartalom is követ, kétszáz százalékos szúnyogáradat kíséretében.
Ezzel párhuzamosan a szomszéd gyerek a kert közepére kiállva torkaszakadtából énekelte a Süss fel napot. Nem telt el húsz perc, és legnagyobb csodálatomra a nap hétágra ragyogott. Nem lehetne valami hatásos mondókát a vérszívó szúnyogok ellen is kuruzsolni?
Amióta minden délután esik, a levegő páratartalma annyira megnőtt, hogy a kamrában a liszt és cukor teljesen használhatatlanná vált, a só kartondobozából pedig szó szerint ki lehet csavarni a vizet. A már megszáradt gyógynövények apró száracskái közé óriási penészbunda keletkezett. Megpenészedett a szobanövények földje, és átható dohos szaga lett a kanapénak is. Szellőztetni mit sem ér, óriási páratartalommal dúsított, 25-30 C fokos levegőt kapunk kintről.
A kertben úgy tűnik, hogy van levegő – a bentihez képest –, de a mindennapos eső eredményeképpen a veteményben lassan még gyökérből minden rothadásnak indul, és a meleg, vizenyős talajban kész szúnyogparadicsomot nevelünk. Eddig csak az estéket nem lehetett elviselni szúnyogriasztó nélkül, de most már nappal is teljesen reménytelen kiülni az árnyékba. Kell ülni a harminc fokon, a napon a nedves, sáros fűben – mert annyi ideje nincs, hogy megszáradjon –, patakokban csorog rólad a víz, amit persze nem tudsz eldönteni, hogy a melegtől vagy a páradús levegőtől, de az biztos, hogy legalább tíz szúnyog fürdőzik benne(d). Hála nullás vércsoportomnak – elég sok kutatás igazolja, hogy kedvencük –, saját bőrömön tapasztalom reggeltől másnap reggelig, hogy felfalnak. Próbáltuk kenegetni magunkat, meg sem lőtték, nem hatott az ablak alá ültetett levendula sem. Hiába minden beburkolódzás és védekezés, a szomorú tapasztalat az, hogy a vérszívó a ruházaton is áthatol. Tűrni kell, hogy szívják a vérünket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése