Tavaly valami szőlőszerű érkezett hozzánk nyár elején. Akitől kaptuk, mondta, hogy fel kell futtatni valahová, mert csodaszép lesz. Bevallom, az elején nem hittem benne. Pár hét után a szőlőre emlékeztető futónövény óriási sebességgel kezdett kapaszkodni felfelé a hajdani istálló oldalán.
Mivel kezdetben gyanakvással figyeltük, nem került valami előkelő helyre, gondoltuk, ott a kert vége felé jó helyen lesz, ki tudja, egyáltalán megfogan-e. És a hajnalka kétségtelenül csodálatos lett. Nomen est omen, mondhatnánk, hiszen a szőlőszerű növényt mexikói csodálatos hajnalkának (Ipomoea lobata ) hívják.
Tavaly óta szépsége kissé feledésbe merült, de annyira nem, hogy az istálló mellől az idén nyár elején méltó helyét főhelyen, a konyhaablak előtt kapja meg. Gondoltam, valami árnyékoljon a nagy nyári hőségben, de a hajnalka annál okosabb volt, és nem befutotta, hanem mintha méretre szabtuk volna, oldalról vette körbe az ablakot, aztán onnan futott tovább nagy gyorsasággal háztetőre és ereszre.
Az eredetileg Amerikában és Mexikóban honos növény nálunk az időjárás miatt csak egynyári életű, de fedett helyen talán kiteleltethető. Felfelé öt-hat méterre is megnő, nagyon rövid idő alatt. Nem csak háromkaréjú, kissé szív alakú szirma, de az egy száron fürtben elhelyezkedő 12 virága is nagyon hasonlít a szőlőre. Apró, csöves virágai bimbós állapotban pirosak, majd színük narancssárgára vált, és elvirágzáskor fehér, sápadt sárga színt öltenek. A virágot színei miatt spanyol zászlónak is hívják. Egy száron egyszerre három virágszín fordul elő az elnyílás sorrendjében – összhatásában a három színtől úgy néz ki, mintha egyfolytában sütné a nap. Bentről kinézve vidámító látvány még mosogatás közben is, hogy valami napsütéses övezi az ablakot. Először csak azt tudtuk róla, hogy csodálatos. Környezetemben senki nem ismerte, így hosszas kutakodás után végre ráakadtam a nevére.
Július első felétől folyamatosan virágzik, mióta színével feldobja napjainkat és mindenki csodájára jár, szaporítása felől érdeklődik, eldöntöttem, hogy ezentúl állandó lesz a tavasszal beszerzendő virágok listáján. Teljes napon vagy félárnyékban tökéletesen fejlődik, öntözni csak akkor kell, ha hosszabb ideig nem esik, tápoldatozást esetleg egyszer- kétszer igényel egy szezonban, de szépen fejlődik anélkül is.
Nálunk palántáról szaporodott, de jövőre előre ígértem ismerősöknek magot, így én is próbálkozni fogok vele. A magokat február végén, március elején kell cserépbe elvetni, majd májusban szabad levegőre vihetjük cserepestől, mindaddig, míg elég nagyra nőnek a palántok a kiültetéshez.
Vagy palántról vagy magról, de mindenképp megéri kipróbálni, mert az eredmény: csodálatos hajnalka.
A balkon és a terasz általában déli fekvésű, vagy legalább jó elhelyezésű. A napsütés néha esetleg túl erős, ezért árnyékolás szükséges. Megoldható a feladat növényekkel is, a következő módon: első feladat, ha növényi árnyékolást tervezünk, hogy a támrendszert jól megtervezett módon állítsuk fel, legyen elég erős, és illeszkedjen a környezetbe. A futónövényünket vethetjük rögtön a ládába vagy dézsába, amit a pergola alá helyeztünk, vagy palántát ültetünk. Nagyon fontos ezeknek a fajoknak az ápolási munkái között az öntözést megemlíteni, mert az állandó napsütés miatt sok vízre van szükségük, de vigyázat, nehogy melegben locsoljunk, csakis reggel és este. Futtatható faj az említett csodahajnalka mellett a hajnalka is, a nagy, illatos és színes tölcsérek tömegesen nyílnak a gyorsan futó, nagy lombot adó növényen. Régi fajta, de még mindig érdemes tartani igénytelensége miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése