Ezelőtt egy évvel- húsvétkor- fogtam neki blogot írni. Mert unatkoztam locsolóvárás közben. És közölni akartam mindenkivel, hogy milyen szép is a tavasz. Azóta is állandó közlésvágyam van, ha valami szépet látok a kertben:)Még jó, hogy van ahová leírni.
A húsvét tavaly óta nem változott, ugyanolyan unalmas várni a locsolókat. Alapjában véve az elmúlt minimum 20 évben ugyanilyen volt. Pedig mindent megteszek azért, hogy megszeressem ezt a hétfői napot. Régebb számoltuk azt, hogy hány locsoló volt, hogy másnap a suliban tudjunk beszámolni. Mai teljesítmény: Attila a szomszéd a két gyerkőcével. Áron és Csabi. És Misi.
Egész nap ültem az udvaron és sütkéreztem. Már jó ereje van a napnak.
Délelőtt hazajött a gólyánk, és hozott magával párt is. Még nem akarom elkiabálni. Majd, ha eltelt egy kis idő és biztosan letelepedtek, akkor beszámolok bővebben.
Ó be jó neked, én is leginkább egy kertben sütkérezős formában tudnám a legkibírhatóbbnak elképzelni a hétfőt, így tudnék aránylag lelkesebben adni a hagyománynak és a lelkem szórakoztatásának is...
VálaszTörlés