Lakóterünk inkább emlékeztet egy botanikus
kertre vagy kisebb erdőre, mint falusi ház udvarára. Két évvel ezelőtt
feladtuk a városi életformát, és nagy tervekkel úgy döntöttünk: ezentúl
falusiak leszünk. Beszereztünk, ahogy illik, két macskát, a kutya már
adott volt, és nem tagadom, percekig elgondolkoztunk azon is, hogy még
egy tehén is elférne az udvaron.
Vásároltunk gumicsizmát, kapát,
vetőmagokat, metszőollót, öntözőt, kerti széket, eljártunk tejért a
szomszédba, szóval megtettük a kellő intézkedéseket az új élettérhez
való akklimatizálódásért. Esténként petróleumlámpással ücsörögtünk a
kerti kőasztalnál, csillagokat figyeltünk, vagy éppen tücsköket
hallgattunk. Csend volt és patakcsobogás, idilli hangok és nyáresti
illatok, csak egy dolgot nem tudtunk megszokni. Arra nem számítottunk,
hogy a falusi világgal új hangokat is kapunk, amik nem csak szokatlanok,
hanem kezdetben kellőképpen ijesztőek is lehetnek. Első napokban annyit
nem tudtak volna fizetni, hogy sötétedés után lemenjek és bezárjam a
kaput, vagy hátramenjek – elemlámpával sem – a fásszínbe.
Éjszaka keljfeljancsiszerűen ültünk fel
az ágyból, amikor a ház melletti fáról egy alma a tetőre esett. Álmosan
összenéztünk, kicsit mérgesen nyugtáztuk, hogy ez csak az alma, és
bódultan dőltünk vissza a következő támadó koppanásig.
A szomszédban két komondor van, amik, ha
valaki elmegy a kapu előtt, vagy történetesen egy másik kutya jár arra,
éktelen ugatásba kezdenek. Először meg voltunk győződve róla, hogy
biztosan valami baj van, éppen most tépik szét az arra járó állatot vagy
embert, és folyton bennünk élt a késztetés, hogy megmentsük az
áldozatot.
Mivel cicáink kicsik voltak, és a nap
huszonnégy órájában óvtuk őket, nem néztük jó szemmel azt sem, ha
hívásunkra a szajkó válaszolt hamisíthatatlan macskahangon. Akad még
ezenkívül bagolyhang, denevér szárnycsapkodása, rigófütty, sün neszezése
és megszámlálhatatlan sok madár, amikkel még mindig nem vagyunk
napirenden.
A hangok és zajok maradtak, mi
összeszoktunk, együtt élünk velük, sőt mi több, hiányoznak, ha
történetesen nem jelenik meg időben a szöszmögő, vadászó sün valamelyik
este. A nyolcórás tehénkolompolást meg nem cserélném semmire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése