A konyhakert gondozásához és fenntartásához
idő, türelem és kitartás kell. Az utóbbi kettő még csak-csak
megadatott, de az idővel hadilábon állunk. Az ember lányának, ha nem
nyugdíjas, igencsak kevés jut a napi huszonnégyből a kertre. Kemény
harmadik éve ültetgetünk ezt-azt, de igencsak a tapogatózás,
kísérletezés mezején haladunk. Érzésből, szeretetből és hobbiból fogtunk
neki, na meg az sem árt, ha friss paradicsomért nem kell a piacra
menni.
Palántákat nevelgettünk,
beosztottuk, hogy melyik növényt melyik mellé ültessük, hogy „ne
bántsák” egymást, lestük az első pici sziklevélkék kibújását,
felkaróztuk, gyomláltuk, amit kellett, permeteztünk. Gyomlálni lehetett
volna többször is, de alapjában meg voltunk békélve a kerti
teljesítményünkkel, míg össze nem találkoztam az évtizedes
tapasztalattal rendelkező szomszéddal. Reggel nyolctól, márciustól
októberig minden idejét gyönyörű kertjében tölti, ápolgatja, szereti, és
meg is van az eredménye. Gyönyörű termést szüretel minden évben, néha
csodálva figyeljük, hogy ilyen kert még létezik a világon. Közben meg
kerttökéletesítő titkokat lesünk el.
Praktikus, hasznos dolgokat hallunk:
mitől lesz szebb, egészségesebb a termés, néha palántokat, magokat,
virághagymákat kapunk a mesekertből. A legutóbbi jó tanács rövid volt és
frappáns: kapálni kell. Olyan hirtelen ért, hogy visszakérdezésem,
miszerint miért, balgául hallatszott. Mintha valami titkos receptbe
kaptam volna beavatást, olyan volt a kapálás hasznosságáról szóló
beszélgetés. A régiek valamiért mindahányan tudják, miért kell minél
többször kapálni. Aki szeretettel tesz-vesz a kertben, tudja, hogy a jó
kapálás felér egy kiadós esővel vagy öntözéssel. A talajt fel kell
lazítani, ha öntözünk, különösen sokat kell kapálni, ugyanis a föld
cserepesre szárad a melegben, s mikor jön az eső, lefolyik a víz. Ezzel
szemben a laza, kapált föld egyből a gyökerekhez vezeti a vizet.
A paradicsom már terem, és ontja a
virágait, a brokkoli is lassan növelni kezdi rózsáit, a paprikatövek
lassan elrúgták a húsz centit, és a borsók is vidáman kunkorodnak,
tekerednek a karókra. Ezen látványhoz már nem kellene más, csak a
mindennapi öntözés, és egy kevés, de rendszeres „varázskapálgatás”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése