2010. november 1., hétfő

Rokonok, de vigyázat, nem ehető mindkettő!

Ha üldöz a kreativitás
Kertünk végében, a patak mellett nődögélnek mosolycsalogató vöröses narancssárga sisakjai a lampionvirágnak. Most, hogy a krizantémon kívül más virágunk nincsen, naponta megcsodálom őket szem- és lélekgyönyörködtetés céljából. Szépek, különlegesek és kitartóak: augusztustól ebben a tűzszínben pompáznak, és még a zord reggeli fagyoknak is ellenállnak. A zsidócseresznye – vagy lampionvirág – kertek és lakások dísze, ha átsüt rajta a fény, piros termései pici égő lámpásokhoz hasonlítanak.
A physalis családba tartozik, de egyes rokonaival ellentétben nem ehető, sőt a csodalámpásban rejtőzködő gyöngyszerű gömböcske mérgező. Nem ajánlatos kipróbálni, de az arab és a spanyol gyógyászatban régebb vizelethajtóként emlegették. A növényt tél elején gyűjtik be, mikor levelei már leszáradtak. Vázába rakva, szárazvirág- és adventi koszorúhoz használva feldobja a borongós téli napokat, kis fantáziával csodálatos díszek készülhetnek belőle. A lampionvirág évelő: jövőben minden bizonnyal ugyanazon a helyen fog virítani. Nálunk dísznövényként termesztik, de száraz erdőkben, cserjésekben is találkozhatunk vele.
Ha valami finomra vágysz
Ha nagyobb áruházak polcain szembetalálkozunk a kertünkben található lampionvirággal, csak dobozolt változatban, nyugodtan vásároljuk meg és vigyük magunkkal, mert nem bánjuk meg. Ha a termék neve physalis, földicseresznye vagy ananászcseresznye, akkor százszázalékosan ehető. A két termés: a zsidó- és földicseresznye kísértetiesen hasonlít egymásra, nem hiába bontogattam első alkalommal némi gyanakvással a földicseresznye vékony hártyás burkát, hogy kiszabadítsam belőle a feledhetetlen ízű gyöngyöcskét. A vitamindús bogyókat, akárcsak az igazi cseresznyét, fogyaszthatjuk kompótnak, tésztában, elkészíthetjük lekvárnak, de minden bizonnyal nyersen, esetleg mézzel meglocsolva a legfinomabb. Íze a nagyon érett egres, ananász és ropogós cseresznye között képez valami eddig ismeretlen harmóniát. Száraz, hűvös helyen kell tárolni, mert pára hatására hamar penészedik. Magas az A-vitamin és foszfortartalma, ezért főleg gyerekeknek nagyon egészséges.

2010. október 30., szombat

Lopjuk a napot- az utolsó őszi sugarakat

Ősz vége
A falu legutolsó háza, ami minden bizonnyal mézeskalácsból van.
Ki ne szeretne itt lakni?
Tegnap őszi sugarakat, kék eget csodáltunk. A falu határában sétáltunk, de nagyon ősz vége illatok vannak, és vasárnap az órát is átállítjuk.

2010. október 27., szerda

Lila tönkű gombás, szezámmagos quiche karamellizált hagymával

Kaptunk egy csomó lila tönkü pereszkétt. Én személy szerint sosem ettem, de miután elkészítettük kínai mártással, pirított csirkemellel, kijelentettem, hogy én többet ilyet soha. Íze és állaga a csórécsigára emlékeztetett. Mivel másnapra is maradt, átkonvertáltam és lett belőle gombás quiche. A quiche alapreceptjét lásd régebbi bejegyzésben. A gombás mártáshoz, kell annyi gomba, amennyit a természet ad. Kb. két murok, csíkokra vágva, méz és mustár, hagyma. EZ nagyjából, mint rendes gombatokány készítjük el. Ez került a quiche tetejére. Majd karamellizáltam még rá egy kis hagymát, és megszórtam szezámmaggal, rektam rá egy-két kanál tejfölet.

Tökös saláta

Hozzávalók két személyre, ha nagyon szereted a zöldségsalátát:
- egy nagy lila káposztának fele
- három fej hagyma
- egy szál póréhagyma
- egy kukorica konzerv
- egy nagyobb sütőtök negyede
Ezeket mind összevágod, s sütőtököt bele gyalulod, majd nyakon öntöd tejfölös, savanyú tejes, fokhagymás öntettel. 

Főzzünk sütőtököt!

Minden jel szerint gyorsan lépdelünk a tél felé, ha már a nem épp egyszemélyes sütőtököket is begurítottuk a kertből. Arany színe és mézédes illata kandallót, kockás pokrócot, narancssárga tüzet követel kíséretül. Használjuk ki, míg raktározni lehet valami melegséget a perzselő nyári napsugár színeiből, illatából. Pedig nem is szeretem a sütőtököt…
Nem eszem meg sütve, de szeretem azoknak a konyháknak az illatát, amiben mézzel öntözött sütőtök pirul. Minden rendes háztartásban októbertől tél végéig legalább egy sütőtököt megsütnek, ha másért nem is, hát az illatáért.
Első asszociációm a sütőtök láttán a Gőgös Gúnár Gedeonból a kockás sálba burkolózott süni, aki a barátaival sütőtököt piknikezik. Gyerekkoromban készítettük kemencében is. A kenyerek után, mikor már nem volt annyira forró a kemence, következtek a bármely falusi ház kertjében megtalálható, laktató télderítők. Lehet mostani ellenszenvemhez az is közrejátszik, hogy akkor még kötelező volt megenni. Pedig csak jó dolgokat lehet hallani róla, egészséges és tele van vitaminnal. Szénhidrát, karotin és C-vitamin tartalma felülmúlja a többi tökfajtát. Rengeteg ásványi anyag található meg benne, a kálium-, vas- és réztartalma mellett jelentős vérnyomáscsökkentő és vízhajtó hatása van. Az antioxidánsok és a karotinoidok megkötik a szabad gyököket, erősítik az immunrendszert, így egyes feltételezések szerint hozzájárulnak a keringési és daganatos betegségek megelőzéséhez. A nagyobb mennyiségben termesztett termésből tökmagolajat sajtolnak ki, amely omega3-zsírsav tartalma miatt szintén valóságos elixír az emberi szervezet számára. A tökmagolaj, bár nem éppen a legolcsóbb, felejthetetlen ízt ad a tavaszi salátáknak.
Ha nem szimpatikus a jó illatú, de sokak számára már nem olyan fantasztikus ízű lisztes tök sütve, készíthetünk egy-két krumpli, murok, fokhagyma segítségével fantasztikus sütőtökkrémlevest. Az aroma fokozásához fűszerezzük gyömbérrel, curry-vel, fekete borssal, majd tálaláskor adjunk hozzá pirított hántolt tökmagot és egy kanál tejfölt.
Mindezen felhasználási formák mellett talán a legegészségesebb nyersen – mivel nem fő és sül ki belőle a vitaminkészlet – vörös- vagy fehérkáposztával, hagymával, zöldpaprikával gyaluljuk össze, és öntsük nyakon fokhagymás savanyú tejjel.

2010. október 25., hétfő

Október végi reggel

Olyan a reggel, amikor bentről hívogató napsütéses idő van, de kint még nulla fok alatt ácsorog a hőmérő. Délre azért mindig felmelegszik, két-három órát lehet melegedni majd a napon a ház előtti padon.

2010. október 23., szombat

-5 fok reggel

Hideg van. Úgy néz ki, végérvényesen rohanunk a tél felé. Reggelente a kert úgy meg van fagyva, hogy lépkedni lehet a csonttá fehéredett fűszálak tetején. A fák levelei is nagyon hullanak. Ma reggel, egymás után, mintha havazna, úgy kopogtak lefelé. Máffin eléggé stresszes lett tőle. Addig még érdekes, míg csak egy lapit kell hajkurászni, de amikor már ezer irányból jön a zaj, kicsit idegesítő neki. Kérdően nyávogott nekem, hogy miért terrorizálják őt a lapik. Szóval valahogy elmaradt az idén a kedvenc évszakom, a vénasszonyok nyara.

2010. október 22., péntek

Quiche- spenótos, kukoricás, virslis


Minden szerénységemet legyűrve, állíthatom, hogy elkészítettem életem legfinomabb quiche-ét.
Az alaptészta egyszerű, 5perc sem kell az előállításához: 20 dkg vajat (én csak vajat szoktam használni, margarinnal valahogy nem olyan a tésztája)elgyúrunk 30 dkg liszttel, másfél deci vízzel. És sózzuk egy picit. Majd berakjuk a hűtőbe, míg a feltét is elkészül.
A feltét szívünk kívánságától függően bármi lehet. Ez most éppen spenótos lett, hogy feldobjam egy kicsit a virsli mellé tettem kukoricát is. És sok -sok fokhagymát, egy fejet! Mikor a tészta széle kezd pirulni,a kivajazott quiche sütőben, rákenünk egy tojással összekevert tejföles mártást, majd a spenótos egyveleggel borítjuk be. Vissza rakjuk a sütőbe kb., tíz percre, majd beborítjuk a tetejét a piacon vásárolt füstölt házi sajttal. Majd megszórjuk provence-i fűszerkeverékkel. Ha a sajt pirulni kezd, teríthetjük az asztalt.