Kakukkfüvet telepítettünk

Május végétől ez a kis lila virágú csodanövény a sztár: az összes legelő, minden erdőszél és mező tele van kakukkfűvel, a főzős műsorokban kakukkfüves receptek dominálnak. Nem haragszom én ezért rá, sőt. Egyetlen szívfájdalmam, hogy nálunk a kertben valamiért nem akar gyökeret verni.

Próbálkoztam minden használati utasítást betartva, magról szaporítással, de pár milliméteres élete után megszűnt életképesnek lenni. Úgy gondoltam, nem adom fel: hoztam egy kis kerti földet a vakondtúrásból, hogy természetesebb közeget biztosítsak, de ezennel még csak ki sem bújt. Aztán jött a biztos módszer – gondoltam, mikor megláttam egy bevásárlóközpont polcán a cserepes kakukkfüvet, tele zöld hajtásokkal. Lecsaptam rá, és egyből kettőt vettem, de úgy tűnik, elég lett volna egy is. Az import kakukkfű két hétig bírta, valamiért nem szerette a mi ablakpárkányunkat.

Kicsit dühösen fogtam neki tanulmányozni, hogy mégis hogyan lehetne a mi kertünkben is illatozó pici lila virágocskákat növeszteni. Mivel már az összes lehető módszert kipróbáltam, tegnap délután úgy gondoltam, lehet, hogy a „vissza a természethez” lesz a legmegfelelőbb.

Ásót ragadtunk, és kimentünk a templom mögötti dombra, ahol a kakukkfüvek paradicsomi világukat é lik. A világosabb és sötétlila minden árnyalata megtalálható, távolról olyan, mint egy puha zöld bársonytakaró, nagy lila pamutgomolyákkal. Közelről pedig puha, illatos és hangos: minden kakukkfűkupac tetején tücskök napfürdőznek. Szóval, úgy döntöttünk, ha másképp nem megy, beszerezzük a természetből. Mert kakukkfű kötelezően kell az ember éle tébe. Nemcsak hogy szép és illatos, hanem mindezek mellett rengeteg búra, bajra gyógyír, timol tartalma miatt kiváló fertőtlenítőszer. Legnagyobb fontossága talán akkor volt, mikor az első világháború után a harctéri fertőtlenítőszerek nagyfokú használatával beütött a kakukkfűválság. A vadcsombor – ahogy más néven hívjuk – test és lélekkényeztető is, de leginkább gasztronómiai aromafokozóként használják sok hal- és húsételhez, salátákhoz.

Az eredeti tervvel ellentétben egy kupacnak csak a negyedét tudtuk elhozni, annyira nagy volt a hangyákkal és más élőlényekkel teli kakukkfű- lak. Kiszemeltük neki a lehető legjobb helyet a kertben – bár egy kicsit lehetne naposabb, de a természetes közeget, ami hiányzott a szupermarketes cserépből, mindenképp biztosítottuk.