Franciázunk

Elkezdődött a gyűjtögetések időszaka. Tulajdonképpen a természetet már az első hóvirág, aranyvessző és pitypang megjelenésétől igyekszünk bevarázsolni a lakásunkban. A hó elmúltával, valami ősi reflexnek engedelmeskedve, folyamatosan begyűjtünk.

A nyári virág- és gyógynövényszedések, gyümölcsszüretelések gondtalanok, vidámak, de ősszel mindig pincébe, befőttesüvegbe, kamrába, jól záródó palackba – hogy el ne fusson – szeretném raktározni az összes ízt, színt, zamatot, illatot, nyári patakcsobogást. „Minél többet raktározni, mert mindjárt vége” hangulat telepszik rám.

Alig lett tavasz, és máris június van. Úgy tűnik, csak most kezdtünk neki ültetgetni, és közben azon kaptam rajta magam, hogy folyamatosan már gyűjtögetek. Egyelőre vidáman, csak semmi kapkodás, mert még a java hátra van, most kezdődik az igazi nyári paradicsom. De azért akárhová megyünk sétálni, kirándulni, élénken figyelem, hogy mit lehetne kosárba pakolni és hazavinni. Múlt héten vadmentát szedtem Kommandó mellett, azelőtt kakukkfüvet a Hargita alatti Cekend tetőn, zsurlót és bodzát a falu határában gyűjtögettem. Még sok minden fent van a listán, de míg még van, cickafarkot, bodzát, csalánt kellene szedni.

A legfontosabb szezonnövények listáját titokban mégis csak megelőzi a nagy terv: provence-i fűszerkeveréket készítek. Tulajdonképp a Provence- ről szóló könyvek és filmek, no meg a levendula-honosítással való próbálkozás a ludas a francia dologban. És nem utolsósorban az, hogy elkezdtem egymás után ebédre, vacsorára, reggelire gyártani a különböző quiche-seket, a „franciák pizzáját”. Ehhez és a rengeteg zöldségsalátához elengedhetetlen a provence-i fűszerkeverék. (Lehet, hogy a következő biznisz a camembert lesz?) Kezdetben zavart, hogy minden franciás recepthez kötelező hozzávaló ez az ínycsiklandozó fűszerkeverék, de közel és távol piciny hazánkban sem lehetett beszerezni. Úgy gondoltam, nem lehet olyan ördöngös a dolog, és ha össze tudom szedni a hozzávalók nagyrészét, akkor nekifogok, és keverek én.

Utánanéztem, hogy mi jár bele: az alapösszetevők nagyrészt megegyeznek, néhol kiegészül még egy-két fűszerrel, de én most egyelőre megelégszem az alapok megszerzésével. Mivel a cserépbe ültetett oregánóm nem bújt ki, így hát be kell érnem szárított változatával is. Ellenben kakukkfüvet most már bármilyen mennyiségben tudok tenni, mert begyűjtöttem az összest a falu fölötti legelőről. Petrezselyem, bazsalikom, majoránna, rozmaring és zsálya akad a kertben, kiegészítésképpen veszek a piacon. A tárkonyt, a franciák és magyarok egyik legkedveltebb fűszerét szintén piacról fogom beszerezni. Amúgy is nagyon közkedvelt egész télen nálunk, az ecetesen eltett változatát nagy mennyiségben használom levesekbe és szószokba is.

Egyelőre zsákmányszerző körutam még folytatódik, míg minden ínycsiklandozó ízvarázs nem lesz a birtokomban. Azután már csak a szárítás, felaprózás, kellő arányok szerinti keverés és üvegekbe pakolás a dolgom – majd jöhet a nagy francia lakoma!