Jelentős szerepe van a rákos megbetegedések kialakulásának megelőzésében
Nevénél már csak az a látvány bizarrabb, amikor a lobogó vízben éppen csak gyorsan megmártogatva blansírozott brokkoli színe a méregzöldről valami harsány tavaszi zöldre vált át azon a részen, ahol a szárak találkoznak az életet jelentő zöldségrózsákkal. Nincs olyan, hogy csak úgy elmész mellette: az érdekes neve, az életerő, fantáziamozgató színe vagy a manapság igencsak divatos volta miatt biztosan egyszer mindenki fazakába belekerül
A brokkoli neve olasz eredetű, jelentése káposztabimbó. Nálunk még kevésbé ismert, de a világon esztétikus zöld színe és egyéb kedvező tulajdonságai miatt, például, hogy egy tőről a virágrózsa többször is szüretelhető, már megelőzte a karfiolt, mind a termőterületet, mind a felhasználást tekintve. Hidegtűrőbb, mint a többi káposztaféle vagy a kelbimbó, szezonja ősszel és télen van. A brokkoli számos értékes tápanyagot hordoz, ráadásul a többi káposztafélénél könnyebben emészthető formában. Zöldségsalátákhoz keverve, legapróbb rózsáira szedve, nyersen is fogyaszthatjuk. Ásványi anyagai közül említésre méltó a kálium, a magnézium, a nátrium, a vas, a cink és a foszfor. A nyers növényben B1-, B2-, B6-vitamin és E-vitamin is kimutatható, valamint az A-vitamin provitaminja, a karotin. Gazdag növényi flavonoidokban is.
Kutatások bizonyítják, hogy a brokkolinak a többi káposztafélével együtt jelentős szerepe van a megbetegedések kialakulását megakadályozó étrendben. A kemopreventív anyagok képesek megelőzni, megállítani, illetve akár visszafordítani a daganatok kialakulását. Fogyasztásának fő szezonja az őszi és téli hónapokban van. Vásárláskor frissességét leginkább üde, vízzel telt levelei garantálják. Az apró virágok bimbósan a legfinomabbak, tehát a sárgászöld virágok megjelenése a brokkoli fején nem éppen a kiváló minőség jele. Ha nem akarunk mélyhűtött brokkolit fogyasztani, és van rá lehetőségünk, próbálkozzunk saját példányok termesztésével. A legjobb, ha ősszel vagy tavasszal frissen trágyázott ágyásokba vetjük a magokat.
A termesztésnél több lehetőség közül is választhatunk: tavasszal, március közepén ültessük el a magokat ládába, és az így előnevelt palántákat helyezzük ki a szabadba április végén. Fontos, hogy kellő fény érje a növényeket, máskülönben felnyurgult hajtásokat kapunk, félárnyékban nem lesz túl szép a termés. A palánták a vetéstől számítva kb. 5-6 hét alatt érik el a kiültetésre alkalmas fejlettséget. Ha lekésnénk a márciusi vetést, akkor sincs gond, mert áprilisban még mindig elvethetjük a magokat a szabadba. Az ágyásba szórjuk el a magokat, terítsünk rá kb. 3-4 cm földet, és öntözzük meg őket, majd amikor 3-4 leveles palántává fejlődnek, ültessük őket egymástól 50 cm tőtávolságra. A kellő fejlődés érdekében gyomláljuk gyakran.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése