Kihúzták magukat az éledező, friss fűszálak a napsugarak hatására
Olyan hosszúra sikeredett a tél, hogy szinte már kikényszerítjük a természetből, hogy bekövetkezzen a tavasz, sőt felháborodással nyugtázzuk, ha a napsütés néha csak percekre korlátozódik.
Lehet, hogy titokban nem is tavaszra, hanem egyből nyárra vágyunk, és kiugranánk madárcsicsergéstől és természetéledéstől hangos évszakunkat, a tavaszt. Az első melegebb hét után elolvadt az immár hónapok óta a kertet borító, tűnni nem akaró hóréteg, és éledezni kezdett minden: fű, fa, ágak, rügyek, patak és az emberi szervezet is.
A levegő is élhetőbbé válik a csontig hatoló tavaszi napsugarak megjelenésével: március első felében szokatlanul meleg esték váltották fel a rideg, zimankós telet. Ha jobban füleltünk – több estén keresztül ezt tettem, mert hihetetlenül hangos volt – hallani lehetett, amint mocorognak a füvek a kertben. Szinte felálltak téli testtartásukból, amikor meggörnyedtek a hó tartós súlya alatt. Kihúzták magukat, s mintha csipeszkedve el akarnák kerülni a tavalyi magasságukat, nőnek, éledeznek és zajonganak a tavaszi természetben.
Szépet írtál nagyon! :)
VálaszTörlés(...és azt is lehet hallani,ahogy remegnek a rügyek,kipattanásuk előtt...robbanás előtti feszültséges állapot.)
Jujj, izgalmas lehet, azt még nem hallottam. Mikor lehet hallani, napszakhoz kötött, mint a fű?
VálaszTörlésA fű az izgalmas volt, napokig kittem azt, hogy az egerek mászkálnak a kertben:)