2011. február 16., szerda

Mindennapi küzdelmeink

A mindenféle döglött vagy félig kinyírt állatokat azt hiszem sosem fogom megszokni. Talán (eddig ) ez a legnehezebb a falusi életben. Nem az, hogy fát kell behozni, vagy hogy hideg van néha, vagy hogy szét kell hányni  a ganét a földön ...stb. , hanem az, hogy néha dögledező állatokkal kell szembesülni. Ma reggel landolt egy ölyv az ereszen. Akkora koppanás volt, hogy azt hittem valaki bedobta az ablakot. Aztán kiderült, hogy csak egy döglött madár landolt. Talán ölyv, de hiányos madártani ismeretek miatt, fél méteres körzetből, amiből még meg mertem közelíteni, nem tudtam megállapítani. Valahogy sikerült Máffint beterelni a házba, aztán ott vártuk, míg Bence hazajön és eldeportálja a madarat. Ilyen az, ha az ember, nem mer megfogni egy döglött madarat...

2 megjegyzés: