Nagyon rég vágyom levendulára, sötétlila, illatozó levendulamezőre. Hogy mező mikor lesz, nem tudom, de az első lépéseket megtettem. Nyár elején beszereztem két bokrocskát, és nagy odafigyeléssel követtem nyomon eddigi életét. Nem sikerült teljesen napos helyre ültetni, de a talaj számára megfelelő, kissé homokos, száraz. Esőben nem volt hiány az idén, de a levendula eléggé bírja a meleget és szárazságot is.
Odafigyelésemet meg is hálálta: szüreteltem belőle két alkalommal virágot, amiből, csak úgy összekötve, szárított illatosítót és könyvjelzőt készítettem. Levelét pedig rendszeresen vagdostam fűszerezéshez, teához. A házilag készített Provence-i fűszerkeverékem alaparomájának meghatározója is a levendula.
Hogy jövőre is gyönyörködhessem lila virágocskáiban, november vége felé, mikor az idő kezdett tartósan hűvösebb lenni, a levendulákat fólia híján 5 literes borvizes palackkal borítottam, hogy védjem a tartós fagyoktól. Egyesek szerint nem feltétlenül szükséges őket „bepalackozni”, elég, ha gyökerénél szalmával vesszük körbe, és a töveket könnyebb fenyőágakkal borítjuk. A lombsátoron keletkezett hókupac kellőképpen védi és óvja a mediterrán félcserjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése