2010. október 18., hétfő

Sündörög


Esténként a kertben szoktam üldögélni. Csak úgy, csillagot nézni, hallgatni a kutyákat, zizegő faleveleket, szomszéd zajokat. Sok idő kellett elteljen addig, míg minden fűszálmozdulástól nem ijedtem meg. Kezdtem ismerni, hogy melyik szomszédban melyik hangú kutya ugat, melyik távoli zaj mutat arra, hogy ember közeledik vagy csak egy madár röpdös a jázminbokorban. Mikor már azt hittem, hogy minden környező nesznek ismerője vagyok, egyik este szívmegállító maratoni gyorsasággal közlekedett felém valami.

Mivel ősz van, a ház és környéke mindenütt tele egerekkel, meg voltam győződve, hogy ha nem is egér – mivel körvonalából ítélve kicsit nagyobbnak bizonyult –, de biztosan patkánytámadás áldozata lettem.

Gyorsan lámpát gyújtottam, és akkor láttam, hogy a gyorsfutású árnyék nem más, mint egy sünfióka. Hosszú lábaira emelkedett és tekerte olyan gyorsasággal, amit eddig egy sünről elképzelni sem tudtam. Körülbelül másfél méteres távolságban megállt, a szinte olyan hosszú orrát, mint a lába, szó szerint nyújtogatni kezdte, szimatolt egy kicsit a levegőben, majd behúzta az orrát, lábak ki, és száguldani kezdett a száraz macskatáp irányába.

Én mindezt persze lecövekelve kellett végignézzem, mert legkisebb moccanásomra Sün Balázs lemerevedett, és nem volt hajlandó onnan megmozdulni, míg szaglótávolságán kívül nem kerültem. Ilyenkor, amikor lassan az összes falevél a földre kerül, még jobban nyomon követhető az életük. Nyáron elbújnak a nagy fűben, és ha az ember behatol az intimszférájukba, lemerevednek, tehát szinte lehetetlen látni őket. Most, hogy a diófa vastag levelei lehulltak, szinte hangtérképet lehetne készíteni zsákmányszerző, portyázó útvonalukról, ami a vackuktól, a kert végéből, a fenyőfa alatti biztonságos szalmarakástól a kerti csapig tart. Nagyjából ez a minden esti begyakorolt útvonal. Itt lehet „beszerezni” a tücsköket, rágcsálókat, bogarakat. A sünök az egyik leghasznosabb házkörüli rovar- és rágcsálóirtók: ha lehet, megpróbálom nem keresztezni zizegős élelemszerzésüket, mert ami nekik táplálék, az nekünk megkeseríti minden őszi esténket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése